Ha annyi pénzem lenne, ahányszor azt hallottam fiatal lányoktól: „azt hiszem, ő az „igazi”, már milliomos lennék. Na jó, milliomos talán nem, de tuti lenne egy kis extra fagyipénzem. Értitek, mire gondolok. .. Ilyenkor ezt szoktam mondani a lányoknak:
Hagyj fel a „nagy Ő” keresésével, inkább kezdj el olyanná válni, amilyennek Isten Téged szeretne látni.
“A házasság sikere nem csupán azon múlik, hogy megtaláljuk a megfelelő társat, hanem azon is, hogy mi megfelelő társak legyünk.” – Barnett R. Brickier
Egy pasi sem fogja az életedet teljessé tenni, bármennyire jóképű, vicces vagy elbűvölő is.
A boldogságod kulcsa nem egy másik ember; az csak rajtad múlik. Ha egyedülállóként bizonytalan vagy, ha úgy érzed, nem szeretnek, ezeket az érzéseket tovább fogod vinni a párkapcsolatodba is. Soha egy pasi sem fogja teljessé tenni az életedet, és ez tulajdonképpen nem is a feladata.
Nem kizárólag egy férfi lehet számodra a tökéletes „nagy Ő”.
A gondolat, hogy csak egy „nagy Ő” van számunkra az egész univerzumban, meglehetősen abszurd!
Képzeld el, hogy egy szegény lány véletlenül nem a neki elrendelt férfihoz megy hozzá, és így az a lány, aki a férfihoz volt rendelve, hoppon marad, és másnál köt ki. Az egész elég ostobán hangzik, igaz?
Hiszem, hogy Istennek terve van az életünkkel, hogy Ő mindent tud, és hatalmas, de nem gondolom, hogy minden egyes lépésünket parancsba adná, hogy ránk erőltetné a dolgokat. Isten vezet minket, ha engedjük, de a vezetésben elsősorban a vele való kapcsolatunk fontos számára.
Az igazság az, hogy hozzámehettem volna egy sor jó fej pasihoz, és Ben (az én jóképű férjem) is talált volna nem egy szuper lányt (talán ennyire csinosat, mint én, nem – na jó, csak vicceltem). De egymást választottuk, elköteleződtünk, sőt mi több, igazán szeretjük is egymást!
A gondolat, hogy csak egy személy létezik a világon, aki számunkra az „igazi”, valójában a görög mitológiából ered, ahol a férfit és a nőt csupán félembernek tekintették, akik nem alkotnak egészet, amíg meg nem találják a „lelki társukat”.
A Wikipedia szerint:
Platón A lakoma című művében Aristophanes meséli el a lelki társak történetét. Aristophanes szerint az embereknek eredetileg négy karjuk, négy lábuk és egy kétarcú fejük volt, de Zeusz félt az erejüktől, ezért kettészakította őket, arra kárhoztatva a feleket, hogy egész életükben az őket kiegészítő társukat keressék.
Ez nem biblikus elgondolás. Te is tudod, mi Isten szerint való.
- Bölcsesség – az Ő igéjéből és azoktól, akik felelősek érted.
- Elköteleződés – ha döntöttél, tarts ki.
- Szeretet – nem csak érzelem, hanem tudatos döntés is.
- Szentlélek – Ő vezet minket békességben.
A Bibliában csak két helyen olvassuk, hogy Isten valakinek azt mondta, valaki mással házasodjon össze.
Józsefhez szól, hogy vegye el Máriát (aki házasságon kívül teherbe esett… ezért akár meg is kövezhették volna. És JÉZUST várta!)
Illetve Hóseásnak parancsolja, hogy vegyen el egy prostituáltat. Különös, nem?
Tehát ahelyett, hogy azt latolgatod vajon ő-e az igazi, kérdezd meg magadtól:
- Van valódi, élő kapcsolata Istennel?
- Azonos az értékrendünk?
- Jól érezzük magunkat együtt?
- Önmagam lehetek mellette?
- A legjobbat hozzuk ki egymásból?
- Mit gondolnak a szüleim?
- A barátaim kedvelik?
- Mit mondanak a lelkészeim, vezetőim?
- Kész vagyok egy kapcsolatra (szerintem 18 fölött)?
- Ugyanabba az irányba halad az életünk?
- Kész vagyok kitartani mellette akkor is, ha épp nem szeretnivaló?
“A tökéletes házasság nem két tökéletes ember házassága, hanem két tökéletlen emberé, akik megtanulták elnézni a tökéletlenséget.”
Szerző: Sabrina Peters, aki férjével ifjúsági lelkészként szolgál egy ausztráliai gyülekezetben, Jelenleg pszichológia szakon tanul, hogy egy napon szexuálterapeuta lehessen. Egy szemtelenke kislány, Liberty és egy édes kisember, Lincoln Lion édesanyukája.
