Amikor cseperedő gyermek voltam, én is olyan akartam lenni, mint Xena, a harcos herceg – erős és bátor, aki képes előreszaltózni és jól megverni az embereket! Úgy gondoltam, hogy Xena: hős – az én hősöm. De nevetni fogtok, idővel rájöttem, hogy nála jobb példaképeket is találhatok, sőt váltogathatom is őket.
Mit gondoltok, mi az a „hős”? Valaki, aki meg tud állítani egy gyorsuló vonatot, vagy magas épületek tetejére ugrál egyetlen szökkenéssel?
Miközben „A bosszúállók”-at néztem, ezen gondolkodtam: „Ha Iron Man szarkasztikus, arrogáns és egoista, akkor miért tartjuk mégis hősnek?” Azért, mert (hosszú rábeszélés után) az életét kockáztatja másokért?
Miért nézünk fel a sztárokra úgy, mint a hőseinkre, ahelyett, hogy olyan hétköznapi embereket csodálnánk, akik már sok mindent tettek a közösségeink épülésére és javára?
Tagadhatatlan, hogy számos híres ember tett már nagyon inspiráló dolgokat, például külföldi árvákat fogadott örökbe stb. De azok, akik a hírnév megszállottjai, nem pozitív példaképek. Miért „szolgálják” akkor az emberek mégis őket? A hozzánk hasonló fiatal nők felnéznek rájuk, és azt gondolják: „Pont olyan akarok lenni, mint ők!” Pedig nem érdemlik meg, hogy úgy gondoljunk rájuk, mint a „hőseinkre”.
Tisztelhetjük a hírességeket azért, amit elértek, de vajon rendelkeznek-e az igazi hősök tulajdonságaival? A média gyakran helyezi reflektorfénybe a színészek, énekesek, sportolók önzését, keserűségét, énközpontúságát, arroganciáját vagy más negatív jellemvonását. Egy celeb rengeteg okból kifolyólag lehet híres – gyakran jelentéktelen vagy éppen negatív dolgok miatt is. A hősök is sok dolog miatt lehetnek ismertek, de mindenképpen valamilyen kiemelkedő, pozitív tettel járulnak hozzá mások életéhez – és persze nem szükségszerűen lesznek híresek.
Az viszont biztos, hogy a hősökre a bátor cselekedeteikért, a túlélésért folytatott óriási nehézségek leküzdéséért, az akadályokon való felülkerekedésükért, vagy emberek megmentéséért kell felnéznünk.
Beteg gyerekek, tűzoltók, orvosok, misszionáriusok, tanárok vagy épp a szüleink is lehetnek jó példák erre.
Néhány serdülő hősként látja az édesanyját, de nekem, személy szerint az iskolalelkész és a tanáraim a példaképeim. Ezek a csodálatos nők ösztönzőleg hatnak rám azzal, hogy kitartást, eltökéltséget, együttérzést, bátorságot, magabiztosságot, megértést és belső szépséget sugároznak. Tudják, hogy kicsodák ők nőként az iskola közösségében, tudják az életcéljukat, és ismerik az értékeiket. Sok nehézségén túljutottak már az életükben, és pozitívan befolyásolják a körülöttük lévők életét – arra való tekintet nélkül, hogy mennyi nyilvánosságot kapnak.
Van ilyen hős a Te életedben?
Talán az Anyukádban, az Apukádban,
vagy az egyik kedvenc tanárodban megtalálod!
A hős olyan hétköznapi ember is lehet, mint amilyenek Ti vagytok, mint amilyen én is vagyok … Végtére is mindenkiben megvan az a képesség, hogy mások hőse legyen!
Írta: Mira, egy 16 éves BellaGirl
