Kapcsolatok Százszorszépek

Eltévedt hópelyhek

Volt már olyan, hogy majd’ megszakadt a szíved valami miatt? Magadban őrlődtél már hosszú ideje, és szinte senkinek sem merted felhozni a dolgot újból… Ha a válaszod igen, biztosítalak róla, hogy nem vagy egyedül. És Isten megadhatja Neked is azt a csodát, amit nekem megadott: hogy küld melléd valakit, akinek egészen véletlenül valami nagyon hasonló problémája van vagy volt. Bár először a másik ügyének mély átérzése még jobban lehúz, utána a terhet közösen hordva mindketten kölcsönösen egy megértő szívre és felemelő kézre találhattok. Lehet, hogy elsőre úgy tűnik, semmi sem változott a problémát illetően, hiszen nem oldottatok meg semmit. De aztán rájössz, hogy máris megváltozott minden, mert nem vagy vele egyedül…

„A mi reménységünk bizonyos felőletek, mert tudjuk, hogy amiképpen részestársak vagytok a szenvedésekben, ugyanúgy a vigasztalásban is.” (2Korinthus 1:7)

Vidám, tavaszi nap. Ragyog minden.
Különös fény csillan a szemedben.
A természetben most oly nagy a harmónia,
a rózsabimbó a rigó rokona –
s rokon lelkek vagyunk mi is ketten.

Hát ez meg hogy lehet? Nézd csak!
A felhőkből hópelyhek hullnak!
Álmélkodunk, hogy még ilyet…
Áprilisban köszönthetjük a telet! –
tavasz-lelkünkben helyet adunk a fagynak…

Pont ugyanazt a helyet.
Egyik szemünk sír, másik nevet.
Azok a fagyos, tavaszi hópelyhek
szívünk egyazon tájára tévedtek…
De máris jobb, ha megosszuk a terhet.

Eláll a havazás, kisüt a nap.
A fájdalom enyhül. Köszönöm szavad.
Hála, barátnőm, hogy meghallgattál!
Bár magad is kissé kókadt virágszál
vagy, hitünk Isten jóságába kapaszkodhat.

Tóth Renáta Anna

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d bloggers like this: