Kapcsolatok

A türelem herceget terem

írta: BellaGirl

7403. nap
Türelemjáték. Egészen biztos, hogy eljön, csak ki kell várni a végét; avagy ne feledd, a türelem herceget terem!

Korunk legnagyobb ellensége, bátran állíthatom, nem más, mint az idő. A huszonegyedik század szülötteiként mindent gyorsan le akarunk tudni, sietősen el akarunk végezni, görcsösen meg akarunk kaparintani. Ugye ismerősen hangzanak a következő fogalmak: gyorsétel, gyorsposta, gyorsvonat? És ez tényleg csak néhány példa. De gondoljunk csak bele: mi lenne akkor, ha minden seperc alatt megtörténne; mi lenne akkor, ha jóformán ki sem gondolnánk, hogy mit akarunk, és már meg is kapnánk?! Könnyű lenne? Elérni biztos, de feldolgozni…? Azt hiszem, ez lenne az egyik leglehetetlenebb küldetés. Hogy miért? Talán csak azért, mert nem véletlenül teremtette meg az Úristen az időt. Az ember egy kronológiai lény. Időhöz van kötve. Ugyanakkor szüksége van arra, hogy megeméssze a dolgokat, szüksége van arra, hogy felkészüljön valamire vagy elfogadja azt, amin nem tud változtatni… Ez pedig belefektetett idő nélkül mit sem ér, éppen úgy, ahogy Jakab apostol levelében olvashatunk arról, hogy a „hit cselekedetek nélkül halott önmagában”. Az egészséges az, ha képesek vagyunk áldozatot hozni azért, amit szeretnénk, s nem tekinteni úgy az időre, mint egy ketyegő bombára. Időt kell szánnunk arra, amit el akarunk érni. Biztos ismerősen hangzik, ha azt mondom, hogy „Jó munkának idő kell” vagy „Holtig tanul az ember”. A közmondásoknak nagyon is nagy a valóságalapjuk. Ne féljünk, ne adjuk fel tisztelni azt a rendszert, amit az Isten eltervezett a számunkra, hogy azt betartva meneteljünk a „szoros kapu” felé!

Azt hiszem, kijelenthetem, hogy én is voltam olyan naiv, hogy azt hittem, a szerelem majd pikk-pakk beköszönt az életembe, s azzal minden olyan lesz, mint a mesékben. Környezetemen végigtekintve ezt igazából automatikusnak is tartottam volna. De gondolom, nem okozok nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, hogy ez nem egészen így történt. Ennek ellenére mindvégig hittem abban, s ma is hiszem, hogy van egy számomra teremtett fiú, akivel majd Isten akkor enged találkozni, amikor Ő azt a legalkalmasabbnak tartja, amikor a legfelkészültebbnek tekint arra engem is és azt a személyt is, akit mellém szánt. Így hát természetesen meg kellett tanulnom, hogy az idő nem az ellenségem, hanem ellenkezőleg, a barátom, sőt az egyik legnagyobb szövetségesem. Merthogy igenis, az embernek szüksége van arra, hogy megértse a helyzetet. Az, hogy Isten nem ismertette meg még velem a társam, az végül is nem tragédia. Húsz éves vagyok. Nyilván, ha azt vesszük, nagymamám ennyi idősen nem hogy már meg volt házasodva, hanem már édesapám is meg volt születve. De! Éppen ez a szép benne: mindenkinek más és más az élettörténete. Milyen egyhangú is lenne, ha mindenkinek ugyanúgy nézne ki az élete… Szerencsére, Isten mindig is kedvelte azt, hogy mindannyian egyediek legyünk. Nem tudunk elégszer hálát adni gondviselő szeretetéért és irgalmáért.

Jó, rendben, beismerem, s nem mondom, hogy mindig így álltam a témához. Voltak helyzetek, amikor elgondolkodtam azon, hogy: „De Uram, miért vagyok pont én még mindig egyedül, miért nincs, aki boldoggá tegyen?!” Most eszembe is jut egy életkép. Éppen egy lakodalomban voltunk, amikor az éjszaka kellős közepén, az asztalnál, ahol ültem, mindenkit elvitt a párja táncolni, én meg konkrétan egyes-egyedül maradtam az ünnepi asztal társaságában. Hát nem kell mondanom, magányosabbnak éreztem magam, mint amikor egymagamban csak úgy elvagyok. A régiek minden bizonnyal úgy mondták volna, hogy petrezselymet árultam azon az estén (amúgy úgy általában mindegyiken). Viszont, ha te is az én helyzetemben vagy, akkor beláthatod, hogy mennyivel áldottabb állapot ez annál, mint amikor sorra törik össze a szíved a fehér hercegnek vélt lovagok. Vagy annál, hogy megházasodsz, s fél év múltán elválsz. Az, hogy társad van, nem jelenti azt, hogy boldogságod is. És a legszomorúbb ebben az, hogy ezen eseteknek az áldozatai nem azért nem maradnak boldogok, mert nem lehetnének, hanem azért, mert nem kérték ki az Atya véleményét a saját terveikkel kapcsolatban. S bizony nagyon sokan vannak, akik így élik a mindennapjaikat ezeknek a töréseknek a fogságában. Ma már látom, hogy bár tényleg jó, ha van egy társad, egy másik feled, de ez nem kizárólagos tényező abban, hogy teljes értékű életet élj. Isten úgy teremtett minket, hogy képesek legyünk egyedül az Ő jelenlétének kíséretében megállni a saját lábunkon; „az más tál tészta”, hogy ha valaki fizikálisan is támogat, sokkal könnyebben érezzük magunkat a bőrünkben, de ez emberi gyengeség. S tudjátok mit? Ha Isten velünk, nem hogy ki lehet ellenünk, hanem ki lehetne annyira velünk egyáltalán, mint amennyire Ő? Senki sincs, aki Nála jobban szeret. Senki sincs, aki Nála jobban törődik velünk. Senki sincs, aki Nála különbül meghallgat vagy támogat.

Igazából, ha belegondolunk, Isten Maga a nagybetűs SZERELEM. A nagy Ő.

Ezzel nyer értelmet igazán az idő. Tele lesz értékkel, türelemmel, megelégedéssel. S talán amikor már megfeledkezel róla, s nem ragaszkodsz görcsösen ahhoz, hogy valakit zsákmányul ejts, akkor talán majd annál váratlanabbul, de kellemesebben érint az, ha betoppan valaki az életedbe, s beteljesül az ígéret, mi szerint segítőtársad lészen, aki jóban és rosszban ott lesz melletted életed minden napján. Azt mondják, amikor nem várod, akkor ér majd a meglepetés. S nem kellenek a különösebb igények. Lehet, hogy a fejedben ezerszer ezer vagy tízezerszer tízezer kép alakul ki arról, hogy vajon milyen lehet az ideális társ, de ezeket el kell hessegetni. Meggyőződésem az, hogy úgyis értelmüket vesztik, amikor szembe találod magad azzal a személlyel, akivel egymásnak vagytok rendelve. Ugyanis:

„A szeretet […] mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” (1Kor. 13, 7-8)

Ezáltal pedig a lehető legnagyobb parancsolat.

Hosszú az út, amíg elérjük az alagút végét. Lehet, hogy közben nagyon sokszor elakadunk, megrekedünk, megrémülünk a sötétségtől; lehet, hogy fel is adnánk, ám végül mégis felcsillan majd a fény. Türelemjáték. Túlzások nélkül, életünk talán legnagyobb józanságát követeli tőlünk, de megéri. Egészen biztos, hogy eljön, csak ki kell várni a végét; avagy ne feledd, a türelem herceget terem!

Írta: Madaras Szilvia 

A cikk szerkesztésében Ónodi Krisztina is közreműködött. 🙂 

2 hozzászólás

  • Kedves Szilvia, kedves Bellagirl!
    Erre a cikkre most nagyon nagy szükségem volt, köszönöm nektek, és köszönöm az Úrnak is a Ti munkátokat.
    Mostanában nehéz, hogy az összes barátnőm boldog kapcsolatban van, én pedig kakukktojásnak számítok köztük 19évesen szingliként. De tudom, hogy isten szerint még nem állok készen a jövendőbelimmel való találkozásra, előbb Őt és magamat is jobban kellene szeretnem. Az ilyen írásaitok segítenek rávilágítani, hogy nincs baj velem, nem kakukktojás vagyok, csak igyekszek türelmes lenni, és bízni Isten akaratában. Továbbá, jól esik tudni, hogy mi fiatal lányok, nem vagyunk egyedül, számíthatunk az Úrra, és számíthatunk a Bellagirlre😇💗

    • Kedves Kamilla! 🙂
      Először is szeretném megköszönni a visszajelzésedet az írásommal kapcsolatban. Végtelenül örvendek, hogy eljutott hozzád! Meggyőződésem, hogy Isten mindig a legjobb időben adja meg azt, amire igazán szükségünk van.
      Továbbá szeretném, ha ezentúl hinnél magadban, s legfőképpen Isten rólad alkotott képében, hogy igenis értékes vagy, semmi baj nincs veled. Egész egyszerűen ez a te “vonatod”; amit viszont tudnod kell az az, hogy nem ezzel érsz el majd a célba. Vagyis ez is egy átmeneti időszak, erről a vonatról átszállsz egy másikra, majd egy következőre és így tovább. S mint minden szakasznak ennek is megvan a maga negatívuma, de ha jól megnézed a szépsége is. Nem igaz? Ne csak arra gondolj, hogy mi mindenről lemaradsz, hanem használd ki, hogy mi mindent tehetsz! Például, ha nem olvastad napi szinten a Szentírást, elkezdheted, vagy ha úgy érzed, hogy jobban megismernéd önmagadat, rajta, vagy tanulj hangszeren játszani, vagy kamatoztasd a tehetséged, vagy bármi, amit ha teszel, érzed, hogy jó a lelkednek, s persze Istennek is tetszik. Amikor pedig meg kell történnie, hogy találkozz valakivel, meg fog! Tudom, hogy sokan vannak, akik nem értik meg azt, hogy hogyan vagy még egyedül, meg hogy miért nincs barátod, s olyanok is akadnak, akik ezt még szóvá is teszik. Ez valószínűleg azért van, mert nekik is hiányzik valami vagy akár Valaki az életükből, Aki által észrevehetnék, hogy nem minden az, ha emberi kapcsolatokat ápolunk. Bátorítalak, hogy merj hinni ebben! S ne engedd, hogy a te belső hitrendszeredet a külső tényezők lerombolják!
      Mi itt a BellaGirl csapatával igyekszünk, hogy olyan tartalmakhoz juthass, amelyek talán segíthetnek neked. A régebbi cikkeink is nagyon tanulságosak, ha van időd, s kedved, kukkants beléjük itt, a honlapunkon. Köszönjük, hogy minket olvasol!

      Szeretettel: Szilvia és a Bella Girl Magazin csapata

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d bloggers like this: