Drága Anya!
Muszáj tudnod, hogy mennyire szeretlek Téged. A kapcsolatunk messze nem tökéletes és voltak jó meg rossz napjaink is, de Te mindig ott voltál mellettem (néha nagyon is túlzásba vitt féltéseddel). Mindamellett formáltál, szerettél és tápláltál oly sok éven át, úgyhogy van egy pár dolog, amit tényleg tudnod kell.
NAGYRA ÉRTÉKELLEK
Tudom, nem mondtam elégszer, de köszönöm! Nem kellett volna olyan sok mindent feladnod értem, de megtetted. Köszönöm, hogy annyit dolgoztál, főztél és takarítottál megállás nélkül és mindent biztosítottál. Azt gondoltam, hogy ez a Te munkád, pedig nem is. Te választottad és sokkal nehezebb, mint amilyennek látszott. Köszönöm, hogy ápoltál, amikor beteg voltam és meghallgattál, amikor kiöntöttem a lelkem és így mindjárt könnyebb lett. Volt idő, amikor ezt olyan természetesnek vettem, de ahogy idősebb lettem, észrevettem, hogy mennyire hálásnak kell lennem ezért. Köszönöm az összes kis és nagy áldozatot.
MEGBOCSÁTOK NEKED
Nem volt mindig igazad és ezt felhánytorgattam. Némely dologgal annyira megbántottál, némely szavaddal teljesen paffra vágtál, de most már rájöttem, hogy nekem akartál jót. Megértettem, hogy nem csak az anyukám vagy, hanem egy nő, akinek megvannak a saját hibái és érzései, álmai és tervei. Nem hibáztatlak semmiért, azt szeretném, hogy tudd, szabad vagy és nem neheztelek semmiért. Ez alapján szeretnék cselekedni.
SAJNÁLOM
A hibákat, amiket elkövettem és a bántó szavaimat. Amikor a legnagyobb meggyőződéssel azt mondtam, hogy „utállak”. Jaj, annyira sajnálom, tényleg nem úgy értettem. Azok hazugságok voltak. Jobban szeretlek, mint bárkit. Te vagy az az asszony, aki szó szerint a testében formált és elaltatott minden este. Kérlek, bocsáss meg minden bánatért és szívfájdalomért, amit okoztam. És végül
SZERETLEK
Mi mást mondhatnék, mindig Te leszel nekem a legértékesebb asszony a világon.
Sabrina
