Észrevetted már, milyen más az élet egyesek szemén át? Pedig te is ugyanazt nézed, amit az a másik. Ő mégis mást lát. Ő mégis valahogy máshogyan látja ugyanazt. Ez az ember sajátja. Hogy eldöntheti, hogyan áll hozzá ahhoz, ami éppen körülveszi. Igazából mindig kétféleképpen láthatod az életet. Te döntöd el, hogy melyiknek adsz teret. Erről szól az alábbi versem. Fogadjátok szeretettel.

Hogyan látod?

Kétféleképpen láthatod az életet…
De két irányba nézni egyszerre nem lehet.
Választanod kell remény és reménytelenség között,
A másiknak nincs helye már, ha egyik szívedbe költözött.
Láthatsz hernyót, taposni való férget
Vagy láthatsz szebbnél szebb tarka lepkéket.
Láthatsz gazt, gyomot, tüskés bokrokat,
De nézd, egyszer még azok is virágot bontanak!
Láthatsz minden napban őszt, sorvadást,
Vagy láthatod mindenben a tavaszi virágzást.
Láthatsz pusztulást, hamut, porladó romokat,
Vagy láthatod a romok helyén épülő várfalakat.
Láthatod az éjszaka mélysötét ürességét
Vagy a sötétben felragyogó csillagok fényét.
Láthatsz gyászt, szenvedést és kínzó könnyeket,
De nézd csak a kezeket: csendben könnyeket törölnek…!
Láthatsz utálatosnak mindenféle fájdalmat,
De tudod… még mérgező növényekkel is gyógyítanak…
Láthatod úgy, a gondok kút mélyén élve eltemetnek,
Vagy hogy Istent kereső szívvel az ég felé emelnek.
Vélheted úgy, nem számít semmi sem,
De úgy is, hogy nincs, ami véletlen…
Láthatod azt, nincs veled, akit szeretsz és hiányzik,
Vagy hogy emléke a szívedben már örökké virágzik…
Hiheted azt, hogy semmid sincsen,
De ráeszmélhetsz arra is, hogy tiéd minden…

Láthatod úgy, hogy nincs miért élni,
De úgy is, hogy minden percéért megéri!

Ónodi Krisztina