Úgy éreztem, kiugrik a szívem a helyéről, mikor apukám kirakott a legelső iskolai napon az autóból.
Tizenhárom éves voltam, és lassacskán tanultam csak meg, hogyan legyek bátor ebben az új, idegenekkel teli világban. Magas, vékony, kissé félszeg tinédzserként komoly kihívás volt, hogy hogyan tudok helytállni egy vadidegen környezetben. Megérted, ugye?
Besétálni egy idegenekkel teli osztályterembe… számomra azzal jár, hogy a szívem hevesen ver, a tenyerem pedig izzad. Alig vártam tehát, hogy a rettegett helyzet minél hamarabb ismertté váljon, és minél hamarabb a feledés homályába merüljön.
Ahogy kinyitottam az ajtót, és beléptem, egy kedves, mosolygós tanárnő üdvözölt.
Köszönt, majd bemutatott a többi gyereknek az osztályban. Az idő csak úgy repült, és mire észbe kaptam, már pakoltam is össze a tanszereimet, és masíroztam ki az ajtón.
Kifele menet két lány odajöttek hozzám. Megöleltek, és azt mondták, alig várják, hogy újra találkozzunk. Egyszerű kedvességük nagyon jólesett. Félelmeim lassan eltűntek, átjárt kedves mosolyuk és a meleg fogadtatás.
Már nem kívülállónak, hanem barátnak éreztem magam.
Az a két lány követendő példa mindannyiunk számára. Az iskolaév kezdetével új lányok özönlik el az aulát, és tapasztalatból tudom, hogy sok közülük kényelmetlenül, bizonytalanul érzi magát, egyenesen fél.
Azért imádkozom, hogy mindannyiótok legyen nyitott, és Krisztus szeretetével forduljon az új lányok felé az iskolában. Imádkozom, hogy legyen bátorságotok kezdeményezni az újak felé, és éreztetni velük, hogy szívesen látjátok őket.
Itt van három tipp, hogyan tudunk nyitni feléjük.
1. Alázatos szív
Ahelyett, hogy azzal a felfogással mennénk iskolába, hogy “Mire jó ez nekem?”, menjünk úgy, hogy “Kit szerethetek és szolgálhatok ma Krisztusi módon?”. Kérjük az Urat, hogy segítsen megtalálni azt a hozzáállást, amit ő vallott, míg a Földön volt. Sőt leírhatjuk és kiragaszthatjuk ezt a gondolatot valahová, ahol gyakran látjuk (szekrény, mappa, laptoptáska).
“Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Márk 10:45).
Kit szolgálhatsz az iskolában?
2. Magányosak és újak keresése
Néha tudatosan kell keresnünk az újakat, hogy rájuk találjunk. Arra buzdítalak benneteket, hogy aktívan keressétek az újakat vagy magányosakat, és törekedjetek nyitni feléjük. Ne várjátok, hogy ő jöjjön oda az ebédlőben az asztalotokhoz, vagy állítson meg titeket a folyosón. Vágjatok át a termen, kezdeményezzetek beszélgetést, és hívjátok a kirekesztett lányokat belsőbb köreitekbe.
3. Áldásnak lenni
Gyakran kapom magam azon, hogy csak átsiklom az eseményeken, tekintet nélkül arra, hogy hogyan lehetnék áldás a körülöttem lévők számára. Tudom, sok olyan lehetőséget elmulasztottam, hogy boldogítsam és bátorítsam az embereket, egyszerűen azért, mert csak a saját terveimre és időmre összpontosítottam,
Ebben a tanévben legyen ez most másképp. Csatlakozz hozzám, szánjunk időt arra, hogy elgondolkozzunk, és keressünk lehetőséget arra, hogy boldoggá tegyünk másokat. Akár egy kedves szó a padtársadhoz, a nap végén segítség a tanárnak a takarításban, vagy csak köszönetet mondani a portásnak, ezek mind lehetőségek, hogy boldogabbá tegyük a körülöttünk lévőket.
“A mással jót tevő ember bővölködik; és aki mást felüdít, maga is üdül.” (Példabeszédek 11:25)
Miért nem készítesz egy listát azokról a dolgokról, amelyekkel boldoggá tehetsz másokat, és tartod a mappádban vagy a szekrényedben? Ha figyelsz rájuk, áldás lehetsz az iskolaév során.
Gondold át…
Hogyan szeretnéd boldoggá tenni az embereket ebben az évben?
Milyen módon tudod alkalmazni ezt a három tippet, hogy ez az év jobb legyen, mint a tavalyi?
Hogyan tudnál segíteni másokat abban, hogy ők is nyissanak az újak felé az iskoládban?
