Misszió & Közösség

Meghatározó

Két Bella Girl írónk, Stefi és Rákhel is résztvettek májusban az Erdélyi Baptista Ifiszövetség által szervezett Országos Baptista Ifjúsági Konferencián. A konferencia után az élményekről, megtapasztalásokról beszélgettek, melyet most megosztunk veled is!

A konferencia témája: Meghatározó „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.” (Róma 8:14)

Rákhel:  Szia, Stefi! Szeretnék néhány kérdést feltenni neked a Meghatározó témájú konferenciával kapcsolatban. Te hogy élted meg ezt az országos ifjúsági konferenciát? Milyen érzés volt annyi hívő fiatallal együtt lenni?

Stefi: Szia, Rákhel! A konferencia nagyon jól telt, jól éreztem magam. Igaz lelkileg voltak mélységek és magasságok. Én nagyon szeretek ismerkedni, viszont a konferencián nem volt alkalom sokat lenni barátokkal, hiszen rengeteg program volt. Nagyon jó érzés volt ennyi fiatallal együtt énekelni Istennek, Istenről. Voltak pillanatok, amikor libabőröztem,  annyira beleéltem magam abba, hogy Isten jelenlétét érezni lehetett. Csodálatos érzés volt!

Rákhel: Melyik üzenet érintett meg a legjobban? Melyik volt számodra a legszívhezszólóbb?

Stefi: Engem legjobban a vasárnapi üzenet érintett meg. Ekkor az önváddal és bizonyos dolgokkal kapcsolatban megélt lelkiismeretfurdalásomat  letehettem Isten elé. Ezeket már hosszú ideje hordoztam, megterheltek, de most felszabadultam. Hálás vagyok, hogy megtapasztaltam azt is, hogy Isten megért engem, s volt egy meghatározó beszélgetésem Vele. Ez különleges élmény volt számomra. Emellett sok más üzenet is nagyon megérintett, szíven talált.  A missziós szemináriumon szó volt arról, hogy hogyan viszonyulunk másokhoz, és hogy szeretettel legyünk, ne erőltetve a hitet. Mindenekelőtt szeretetteljes kapcsolatok kialakítására törekedjünk, és csak aztán beszéljünk mélyebben Istenről. Isten megerősített abban, hogy jó irányba haladok a missziós lelkület felé is, és ezért is hálás vagyok. Azt is üzente az Úr, hogy fontos, hogy hagyjam, hogy Ő a szívemen elvégezze az életmentő beavatkozást, mert ez fontosabb, mint az, hogy vallásos cselekedeteink legyenek.  Ha azok Érte vannak, de nem Vele, akkor semmit nem érnek. Örülök, hogy Isten ennyire szívbehasítóan elmondta azt, hogy őszintének lenni Vele a legfontosabb, Ő nem ítél el.

Nagyon mély kísértésekkel küzdöttem a dicsőítő est napján. Teli voltam félelemmel, és attól tartottam, hogy a bennem lévő zúgolódás, harc és zaj meg fogja akadályozni, hogy Istenre figyeljek és a jelenlétében legyek. Elmondtam egy barátnőmnek, aki bátorított, hogy menjek el, és megerősítette bennem annak a tudatát, hogy Isten kitart mellettem. Imádkoztam röviden, majd ezután felismertem, hogy az önvádat megtűrtem az életemben, ami csapda volt. Ezt szépen kihasználta a Sátán, s erőtlenné tett.

Végül ott a dicsőítő esten a többiekkel közösen énekeltem, hogy tudjon erősödni bennem az, amit hiszek. 

Rákhel: Visszamaradtál imádkozni vasárnap délben. Hogy volt bátorságod ehhez, milyen érzés volt?

Stefi: Köszi, hogy bátornak tartasz. Én mindig harcban vagyok kicsit, hogy merjem-e meglépni ezt vagy azt. Félénk személyiség vagyok, s nagyon hamar megrettenek. Isten adta a bátorságot, és a Szentlelkét Vigasztalónak élek meg. Ez felbátorított. Igazából, felszabadító volt elmondani azt, ami bennem van, őszintén, mert végre kész volt a szívem a bűnbánatra, s ez csak vasárnapra lett így.

Rákhel: Mi újat tanultál? Van-e olyan dolog, amit nem értettél, és a hétvégén letisztult?

Stefi: Igen, van ilyen. Letisztult előttem a szombat délelőtti alkalmon, hogy a határok fontosak, mert rendet tartanak. Valahogy eddig is tudtam ezt, de nem akartam elhinni, dacoltam, és nehéz volt, bizonytalan voltam, vajon tényleg az a legjobb, amit Isten mond rólam és nekem? Aztán az igehirdetés alatt bizalmat szavaztam Istennek, mert a szívem vágyott bízni benne. Ennek fényében már a határokat is szeretetnek látom Isten részéről, és nem korlátoknak.

Na, de most térjünk át rád. Te mit vittél haza a konferenciáról? Mi érintett meg legjobban?


Rákhel: Nekem is a vasárnapi alkalom szólt leginkább a szívemhez. Azt hiszem, addig sikerült Istennek kimunkálnia bennem azt, hogy ne csak a gondolatomig, hanem a szívemig jusson el az Ő szava. Komoly imádkozással kezdtem a napot, s ennek meglett a hatása: már az énekek nagyon hozzám szóltak, s egy bizonyságtevés érintett meg különösen. Semmi egyebet nem fűzött hozzá az illető, csak egyszerűen felolvasta azt az igét, amikor a feltámadása után az Úr Jézus háromszor megkérdezte Pétertől, hogy szereti-e Őt. Ez az Ige már Húsvétkor szólt hozzám, de most szükség volt a megismétlésre. Elgondolkodtam azon, hogy valóban jobban szeretem-e én az Úr Jézust ezeknél (a földi dolgoknál)? Vagy behatárolom magam, s nem élek az Istenadta területtel, amit nekem szánt? Ez is elgondolkodtatott a hétvégén, hogy Isten felállít határokat, de ezeken belül bátran sétálgathatunk. Az a legfontosabb, hogy a határtalan Istent ismerjem meg, az Ő mennyei dolgaival törődjek, Őt szeressem jobban mindennél.

Stefi: Korábban is számos konferencián résztvettél. Mi volt a különleges számodra ezen a konferencián? Mit tanultál itt?

Rákhel: Igen, valóban több konferencián voltam már, az öt évvel ezelőtti országos konferencia volt az első számomra, amely ugyanitt, Zilahon volt megtartva. Ami különleges volt ezen a hétvégén, az eddigiekhez képest az az, hogy felszabadultan vettem részt rajta. Nagyon sokan ott voltak a barátnőim közül, újra meg újra találkoztam hol egyikkel, hol a másikkal.  Olyan jó érzés volt, hogy volt, kivel beszélgetni! Érdekes módon nem is a témához kapcsolódott az, amire legjobban tanított az Úr.

Elengedni azokat a dolgokat, amelyek nem Istenhez visznek közelebb.

Már tanulom egy ideje, de szükség van több emlékeztetőre.

Stefi: Volt valamilyen negatív élményed is?

Rákhel: Talán az, hogy nem tudtam rendesen beosztani az időmet, s csak nagyon keveset tudtam beszélgetni az emberekkel, akikkel szerettem volna többet…

Stefi: Melyik műhelyfoglalkozáson vettél részt? Miért választottad? Mi tetszett benne a legjobban?

Rákhel: Az ifivel együtt a párkapcsolatról szóló műhelyen voltunk, ahol sok érdekes dolog elhangzott. A megszokott, sokat hallott titok:

előbb Istennek szolgálj, s engedd el a vágyaidat…ezután fog Ő megáldani a hozzád leginkább illő segítőtárssal.

Amire leginkább felkaptam a fejemet, az az a kijelentés volt, hogy manapság sokkal később válnak éretté az emberek egy kapcsolatra, házasságra, s ezen belül is az életkor lepett meg. Azt mondták, hogy 25 éves körül nő be annyira az embernek a feje lágya, hogy házasságra gondolhasson.

Stefi: Mit adott neked a konferencia dicsőítés és ima szempontjából?

Rákhel: Sajnálom, hogy annyira nem tudtam átélni az éneklést magán a dicsőítő esten, de ez az én gyengeségem volt. Vasárnap ellenben szinte minden éneket teljes szívemből tudtam énekelni az Úrnak. Olyan fájdalmasan szép volt kimondani Neki, hogy:

„Te adsz és elveszel, a szívem így felel, hogy: Áldom szent neved!”.

Azért imádkozok a hétvége óta, hogy Isten vegye el azt, amit Ő akar, s hogy ezért is áldhassam az Ő nevét. Örültem a közös imádkozásoknak is, főleg akkor, amikor az öcsémmel együtt imádkozhattam. Hálás vagyok Istennek ezért a néhány napért s az Ő csodálatos jelenlétéért!

Ha Te is résztvettél ezen a konferencián, a hello@bellagirlmagazin.hu címünkre küldd el nekünk Te is az élménybeszámolódat, melyet örömmel megjelentetünk itt a bella girl online hasábjain. 🙂

Hasonló eseményekért keresd fel bátran az Erdélyi Baptista Ifiszövetség oldalát: https://www.facebook.com/emabisz

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!