Kicsit visszarepülünk az időben, és most a missziós utam első állomására, Mozambikba kalauzollak el benneteket. Érdekes és nagyon jelentőségteljes volt. Egyben nagyon nehéz is, mivel Atlantából, Georgiából repültünk Dél- Afrikába egy több mint 15 órás úton, aztán további 40 órát buszoztunk, hogy eljussunk az első hónapos szolgálatuk szálláshelyére.
A csapatommal egy fiúotthonban dolgoztunk, a Beacon of Hope (Remény Fénysugara) nevűben, amely 13–15 éves fiatal fiúkat fogad be 3 éves bibliai, tudományos és életviteli képzéses programra. Én földrajzot tanítottam, míg más csapattársaim bibliaórákat tartottak. Soha nem találkoztam ilyen istenfélő fiatal férfiakkal, akik meg akarják változtatni Mozambikot Krisztusért.
A legnagyobb kihívás a sok szúnyog (maláriaveszély) és patkány volt, amelyek sűrűn előbukkantak az egyik rusztikus épület belsejében felállított sátraink környékén.
Fantasztikus élmény volt, amikor az afrikai lányok több mint 5 órán át dolgoztak ezen a csodálatos hajfonaton.
Annyira nagyon megszerettük a faluban élő fiúkat és lányokat, hogy elmondhatatlanul nehéz volt, amikor elérkezett az első búcsúzkodás ideje.
Hiába voltam tisztában azzal, hogy ezt ebben az évben gyakran meg kell tapasztalnom, hiszen ahogy hónapról hónapra újabb helyre utazunk és új emberekkel találkozunk, gyorsan kötődnek majd az új barátságok, de néhány rövid hét elteltével búcsút kell venni egymástól.
Megnyugtató volt tudni, hogy amikor elbúcsúztam az új barátaimtól, őket Istenük és Megváltójuk hűséges és mindenható kezei közt hagytam, és valamikor újra találkozunk majd egymással.
Ezek a próbák egy állandóan növekvő megértést és nagyrabecsülést adnak.
A világon minden mindenhol jóságos Atyánk irányítása alatt történik!
Hamarosan jövök a folytatással, a Malawiban szerzett élményeimről írok nektek!
