Ugye hallod a pálmaágak susogását? A dicsőség hangjai ezek. Látod, ahogy az emberek szőnyegként használják ruháikat? Hódolnak, mert Királyt várnak, dicsőségeset. Jön! Nézd! Ott jön! Látod magad előtt a Királyt? Még annál is alázatosabb! Még annál is fenségesebb! Ragyog, sugárzik róla a kegyelem! Igen, Ő az én Uram, lelkem Megváltója, életem Szabadítója!
A szemében szeretet van, távol van tőle minden önzés és hivalkodás. Micsoda tisztaság! Mennyire nem emberi! Csak szemlélem Őt, és ahogy benne gyönyörködöm minden félelmem azonnal megszűnik. Nem rettegek, nem telik meg szívem aggodalommal, amikor a híreket hallom és az újabb eseményekről értesülök. Bármi is történjék a következő napokban, nem számít már, hiszen Királyom jött el hozzám szamárcsikó hátán – az alázat, s az irgalom útján.
Eloldotta a lelkem kötelékeit, szabad vagyok, az Ő szabadultja! Lehajolt értem. Értem, bukdácsoló szamárért, és naggyá tett, de nem lóvá. Felruházott engem az Ő szépségével, megajándékozott az Ő dicsőségéből. Most már én is ragyogok, fénylik rólam az Ő fénye.
Nem fog már rajtam az elégedetlenség, nincs hatalma a szomorúságnak sem! Krisztus bevonult a szívembe, hatalmat vett rajtam és teljessé lett bennem az Ő öröme. Nem, én nem tudok már hallgatni, de ha elhallgatnék is, a kövek kiáltanának helyettem: Hozsánna Dávid Fiának!
Milyen áldott Ő! Az Isten van vele! Gyönyörű, ahogy megjelenik! Vonzza tekintetemet a jelenléte, nem tudok másra figyelni! Ugye már te is látod lelkem örömét?
„Megismerteted velem az élet útját,
teljes öröm van tenálad,
örökké tart a gyönyörűség jobbodon.”– Zsoltárok könyve 16,11
Fosztó Tímea
