Az élet számos csodát, meglepetést és titkot tartogat. A születés csodája, a barátságé, a szerelemé. Csoda minden nap, csoda a fák virágzása vagy a szivárvány az eső után. De ezek a dolgok nem egyik pillanatról a másikra jelennek meg, várni kell rájuk. Egy gyermek megszületésére 9 hónapon át kell készülődni. A felbonthatatlan barátság éveken át formálódik. Az igazi szerelem akkor tűnik fel, amikor készen állunk rá. Minden éjszaka várhatunk arra, hogy új nap virradjon, a tél elteltével a virágok előbukkanására készülhetünk, az eső pedig csodát szivárványt hozhat, ha türelemmel kivárjuk.
Minden nagy dologra fel kell készülni. Minden csodához türelmesnek kell lenni. A várakozás előkészít mindent ahhoz, hogy igazán megélhessük a csodák pillanatait.
Karácsony közeledtével 4 teljes héten át várakozunk, készülődünk és hangolódunk Jézus születésére. Húsvét előtt 40 napon keresztül igyekszünk megfelelően felkészülni Krisztus feltámadásának ünnepére. A várakozás időt ad arra, hogy átgondoljuk azt, amire készülünk. Időt ad arra, hogy felkészüljünk testileg és lelkileg is egy fontos történésre. Ha várakozás nélkül csak hirtelen bekövetkezne egy esemény, nem lehetne teljesen megélni, felfogni és feldolgozni. A várakozás pedig kézen fogva jár a bizalommal, a bizakodással. Bízunk benne, hogy amire várunk, az meg fog történni. Hiszünk benne, hogy megéri türelmesnek lenni.
Ha valaki nem hisz, az nem is fog várni semmire. De hívő emberként annyi csodát várhatunk!
Istenben bízva nem lesz kétség bennünk, hogy egy-egy fontos dolog meg fog-e valósulni, hiszen a várakozás meghozza gyümölcsét, Isten megjutalmazza azt, aki türelmes. „Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.” (Ézsaiás 25,9; Zsoltárok 130,5) Várjuk és bízunk benne. Bízunk abban, hogy segít, hogy velünk van és hogy nem hagy el minket. Nem kelt hiú ábrándokat, nem hiába várjuk.
Bízunk benne, hogy élünk, ezért minden este úgy fekszünk le, hogy beállítjuk másnapra az ébresztőt. Hisszük, hogy a tél után eljön a tavasz, ezért elrakjuk a virághagymákat a következő ültetésig. A mindennapok során meg sem fordul a fejünkben, hogy hogyan is lenne ez másképp, de ha megállunk egy pillanatra és elgondolkodunk, rájövünk, hogy ezt Isten teszi lehetővé. De nem csak ezt, hanem minden apróság és minden hatalmas csoda az ő keze által jön létre. Nekünk csak hinnünk, bíznunk és várakoznunk kell, hogy meglássuk Isten szándékát.
A várakozás nem egy próba. Nem egy kihívás vagy egy feladat, amit, ha teljesítünk, elnyerjük a jutalmunk.
A várakozás felkészülés, hangolódás arra, ami vár ránk.
Nem azért történik meg az, amire várunk, mert teljesítettük a próbát, hanem azért lesz olyan édes a beteljesülés, mert teljesen felkészültünk és készen állunk arra, ami történik. A kisgyerek óvoda óta várja, hogy iskolába mehessen, de ha rögtön hagynánk, összeroppanna a követelmények alatt. A rügyek és bimbók február végétől arra várnak, hogy kibontakozzanak, de ha rögtön kinyílnának, akkor megfagynának vagy elfonnyadnának és meghalnának.
A várakozás erőssé tesz.
A várakozás biztossá tesz.
A várakozás teljessé tesz.
„Legyetek türelemmel ti is, erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetelének ideje közel van.” (Jakab 5,8) Ha mindent magkapunk egyből, akkor nem fogjuk eléggé értékelni. Elveszíti a jelentőségét. Ez pedig pazarláshoz, mohósághoz és elégedetlenséghez vezet. Ha türelmesek vagyunk, meglátjuk a folyamaton keresztül a valóban fontos részleteket, a dolgok igazi jelentését.
A várakozás megmutatja, mi mennyit ér és megtanít látni, nem csak nézni.
Várakozzunk, legyünk türelmesek és akkor meglátjuk az életet, a szeretetet és Istent szándékát! Karácsonykor még fontosabbá válik a várakozás, hiszen Jézus születését várjuk, erre pedig fel kell készíteni a szívünket, lelkünket és testünket is. Advent nem az ajándékok beszerzésére való. Töltsük ezt az időszakot azzal, hogy szeretteinkkel együtt valóban felkészülünk arra, hogy hamarosan egy csodáról emlékezünk meg, egy csodát élünk újra! Figyeljünk egymásra, legyünk türelmesek és éljük meg az időszak valódi jelentését!
Stock Csenge
