Van egy szó, amelyet ha kimondunk, egy világot válthatunk meg vele. Van egy szó, amelyet használva megerősíthetjük, sőt helyre is állíthatjuk kapcsolatainkat. Van egy szó, amely mellőzése elhidegüléshez vezethet, és űr keletkezhet azok között is, akik valamikor nagyon közel álltak egymáshoz. Ez a szó pedig: a szeretet. Az önzetlen szeretet gyakorlása minden kincset felülmúl, hiánya pedig hatalmas romboláshoz vezet.
Sok családban sajnos ez a szó nem kerül kimondásra. Sőt, érezni sem lehet a szeretetteljes otthon melegét. Szeretet nélkül azonban csak szenvedés van. A szeretet mindennek az alapja. Gyakran kihangsúlyozzuk, hogy képtelenek vagyunk családtagjainkat, ismerőseinket, felebarátainkat szeretni, s ebből adódik oly sokszor a szenvedésünk.
Mondok azonban egy jó hírt: a szeretet döntés kérdése!
Ha elhatározzuk magunkat tudatosan, hogy a szeretet, kedvesség és megértés mellett döntünk, akkor az érzések is autómatikusan fognak megváltozni! Minden bizonnyal már többször is megéltünk olyan pillanatokat, amikor valamilyen külső körülmény miatt rossz kedvünk volt, de mi elhatároztuk, hogy annak ellenére is vidámságban fog telni a nap! Majd láss csodát, pár perc alatt már vissza is nyertük a jókedvünket! Ez csupán döntés kérdése, s ez a szeretettel sincs másképp.
A szeretetben hatalmas erő van, amely elűzi a félelmet. Ezt a Biblia is alátámassza, s érdemes a következő idézetet komolyan átgondolni:
“A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (Máté 19:19)
Ha ez valóban így van (amit pedig a Bibliában olvasunk, az Isten igaz szava), akkor lényegében nincs is sok mindenre szükségünk a szereteten kívül. A szeretet gyógyír minden problémára, a gondok pedig annak hiányában keletkeznek. Ez egy kicsit elcsépeltnek tűnhet, de ha a következö példákat átgondoljuk, ez a kijelentés valóban lefedi az igazságot. Biztos vagyok abban, hogy ha az emberek jobban szeretnék egymást, akkor:
- nem lenne annyi erőszak és gyilkosság,
- nem törnének ki háborúk, mert békességben is meg tudnánk beszélni egymással a problémákat, és szeretetteljes békesség útján közös nevezőre juthatnánk,
- azok, akik nagyobb jövedelemmel rendelkeznek, többet adnának oda, ahol a szegénység és nyomor uralkodik, ezáltal javulna az átlag életszínvonal,
- nem vitatkoznának annyit felesleges dolgokon a családtagok, barátok, kollégák,
- nem uralkodna ennyire a meg nem bocsátás állapota körülöttünk.
A szeretetben lakozó kedvesség és tisztesség tehát megoldhatná a mindennapi problémák nagy részét.
“Ha emberek, vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom. És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok. És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból. A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.” (1.Kor 13:1-8)
Pál apostol eme egyik leghíresebb kifejtését olvashatjuk a korinthussiakhoz írt levelében a szeretetről. Nagyon kedvelem ezt az igerészt, annyira lefedi pár mondatban az igazságot a szeretetről! A szeretet mindennél fontosabb!
“Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.” (1.Kor 13:13)
Ahogy írtam, a szeretet döntés kérdése. Tudatosan döntök amellett, hogy a másikat szeretni fogom. Sokan ezt el is kezdik gyakorolni, azonban van kettő “szabály”, amit oly gyakran elfelejtenek. Jézus pedig egyértelműen a tudtunkra adta a következőt:
“A legfőbb ez: Halld meg Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! és: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből! A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat.” (Márk 12:29-31)
Sokak életében Istennek nincs helye. Nemhogy nem szeretik a Teremtőt, de még csak el sem ismerik! Véleményem szerint igaz, mély és önzetlen szeretetet csak az képes érezni, aki rádöbben arra, hogy a mi Mennyei Apánk mennyire szeret és óv minket!
Az önszeretet pedig még nehezebb terület. Számos olyan keresztényt ismerek, akik Istent szeretik és követik, önmagukat azonban képtelenek elfogadni és megszeretni. Pedig ahogy az Ige is mondja, parancsként kaptuk azt a felszólítást, hogy úgy kell szeretni embertársainkat, ahogy magunkat is! Ebből kiindulva addig nem tudunk teljesen önzetlen szeretetet átadni másoknak, amíg magunkkal nem vagyunk megelégedve és nem adunk szeretetet saját lelkünknek. Valahogy mindig nehezebb a saját hibáink megbocsátása, a saját hiányosságok elfogadása, a saját kudarcokból való felállás… tehetünk akármennyit a világért, ha önmagunkat nem szeretjük, akkor mindig lesz egy hiányérzet bennünk, egy vágyódás valami beteljesülésére, amit csak az önszeretet által kaphatunk meg az életünkben!
Félreértés ne essék, itt szó sem esik az egoizmusról! Az önszeretet nem abban kell, hogy megnyilvánuljon, hogy mindent magunkénak akarunk, órákat nézegetjük magunkat a tükörben, tökéletes díszruhába öltözünk, vagy másokat félre taposunk a saját céljaink elérése érdekében. Az önszeretet azt jelenti, hogy tisztában vagyunk az értékeinkkel, de a hiányosságainkkal is, és annak ellenére, hogy ezek esetleg nehézségeket okoznak a mindennapok során, elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek jelen pillanatban vagyunk, de persze azért dolgozunk is a javulásunkon. Döntés tehát amellett, hogy önmagunkat szeretjük, sokszor nehezebb, mint másokat elkezdeni szeretni. Hogy is álljunk akkor hát ennek neki?
- Adjunk időt magunknak! Ismerkedjünk az önszeretet gondolatával, ez nem fog egy szempillantás alatt kialakulni bennünk!
- Mondjuk ki naponta többször is, hogy ”Szeretem Magam, mert…” . Ide kitalálhatunk különféle indokokat, például mert szépek a szemeim, mert szorgalmas vagyok, mert jól tudok főzni, mert Isten gyermeke vagyok, stb. Eleinte vicces lehet önmagunk dicsérete, de meg fogjuk tapasztalni, hogy ez nagyban hozzájárul az “önszerető üzemmód” beindításához. 🙂
- Mosolyogjunk magunknak a tükörben! Sőt, nevessünk hangosan, hosszasan! Ennyi bőven elég a boldogsághormonok felszabadulásához és a tükörképünkkel való megbarátkozáshoz!
- Kezdjünk el foglalkozni magunkkal úgy is, hogy lelki nyugalomba próbálunk kerülni! Vegyünk ki csendes perceket minden nap, és törekedjünk a békességre! Olvassuk Isten Igéjét és mélyüljünk el benne! A békés lelkiállapot nélkülözhetetlen az önszeretetet illetően.
A karácsony már a nyakunkon! Ez pedig a szeretet ünnepe kell, hogy legyen! Döntsünk hát tudatosan a szeretet mellett! Bocsássunk meg másoknak, tegyük rendbe a kapcsolatainkat és törekedjünk a szeretet gyakorlására! Kezdjünk el önmagunkkal is megbarátkozni, szeretetet adni a saját szívünknek is! Nem csak azért, mert Isten erre szólít fel minket, hanem azért is, mert ezáltal élhetünk csak teljes, gyümölcsöző életet! A szeretet csak örömhöz, megelégedettséghez és békességhez vezethet! Legyen hát idén a szeretet a csúcsdísz a karácsonyfánkon… hiszen a szeretet a boldogság bölcsője. Szeretetteljes harmadik adventi gyertyagyújtást kívánok Mindenkinek!
Tímea
“A szeretet nem fogy el sosem,
A szeretet átvisz az életen.
Mindent elhisz és remél,
A szeretet mindennél többet ér.”
(Pintér Béla és a Csemeték dalszöveg: A szeretet nem fogy el sosem)
