Jeles napok Kapcsolatok

Örömhír az elhagyottaknak

Ma van az anya nélkül nevelkedő gyermekek világnapja. Édesanya nélkül felnőni óriási hiányt jelent egy ember számára. Számos pszichológiai kísérlet, vizsgálat bizonyítja, hogy az anya hiánya pótolhatatlan űrt képez, amit szinte alig vagy talán egyáltalán nem lehet betölteni.

Minden olyan gyermek, akit nem az édesanyja nevelt – vagy nevelhetett – fel az elutasítottság nehéz láncait hordozza magán. Ez a rabság más emberi kapcsolatait is megterheli; valósággal elszakítja önmagát azoktól a személyektől, akik szeretnék szeretni, megölelni vagy gondját viselni. Mindazok, akik ebben szenvednek, sokszor ezeket a mondatokat forgatják a szívükben: „Elhagytak. Eldobtak. Elfordultak tőlem. Elfelejtettek, elhanyagoltak. Nem kellettem az anyámnak. Sosem szerettek. Még csak meg sem ismerhettem, nincsenek emlékeim róla. Sosem éreztem anyám ölelését, gondviselését.” Ha magadra ismertél, az alábbi sorok neked szólnak:

Jézus levele az elhagyottakhoz

 

Jól ismerlek téged. Már születésed előtt láttam, kivé lehetsz. Alakítottalak. Formáltalak. Már akkor szerettelek téged.

„Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” (Zsoltárok 139,16)

Mielőtt nevet adtak volna neked, én már elneveztelek, s arról is gondoskodtam, hogy megismerhesd az Én nevemet, mert azt akarom, hogy szabad légy, szabadon az enyém.

„Ne félj, mert megváltottalak! Neveden szólítottalak, enyém vagy!” (Ézsaiás 43,1)

Tudom, mit érzel, veled érzem a fájdalmaidat. Látom, hogy mennyire fáj a hiány, édesanyád hiánya. Akár elhagytak, akár árva lettél, magamhoz ölellek téged szerető karjaimmal.

„Ha apám, anyám elhagyna is, az ÚR magához fogad engem.” (Zsoltárok 27,10)

Ismerem az elhagyatottságot. Engem mindenki elhagyott. Megfeledkeztek rólam, elfelejtettek, de Én téged sosem felejtelek el.

„Ha mások megfeledkeznének is, én nem feledkezem meg rólad!” (Ézsaiás 49,15)

Jól ismerem lelked rezdüléseit, szíved mély sebeit. Láttam a könnyeidet, mindet láttam és meg is számoltam, összegyűjtöttem, hogy egyszer majd áldásként rád árasszam.

„Feljegyezted, Uram, szenvedésem útját, összegyűjtötted tömlőidben könnyeimet.” (Zsoltárok 56,9)

Tudom, min mentél keresztül. Megjártam a te utadat, magamban hordoztam a fájdalmaidat.

„Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.” (Ézsaiás 53,4)

Nem hagytalak el egy percre sem, amikor egyedül maradtál. Éjszakánként virrasztottam feletted és magamhoz vonzottalak, hogy megismerj engem.

„Nappal szeretetét rendeli mellém, éjjel éneket ad számba az ÚR, imádságot életem Istenéhez.” (Zsoltárok 42,9)

Annyira szeretném betölteni hiányaidat, szeretnélek megszabadítani az elhagyatottság bilincseiből! Higgy nekem, van erőm rá!

„Én, aki igazat beszélek, és van erőm a szabadításhoz!” (Ézsaiás 63,1)

Fosztó Tímea

A cikk szerkesztésében Ónodi Krisztina is közreműködött.

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d bloggers like this: