Bella Lányok Jeles napok Test+lélek

Óévi mérleg, újévi gondolatok

Beléptünk a januárba, elkezdődött egy új év, új lehetőségekkel, kihívásokkal, fogadalmakkal. Ilyenkor gyakran összegezzük az elmúlt esztendőt, valamint elképzeljük, mi is vár minket az elkövetkező hónapokban. Te hogyan élted meg a 2021-es évet, és mit vársz 2022-től? Két kedves írónk megosztja velünk ezzel kapcsolatos gondolatait.

“A hálára általában hálaadó ünnepélyek közeledtével szoktam gondolni, vagy olyankor, amikor valami nagy álmom teljesül. Azonban most, a 2021-es év végén is elég sokat gondolkodtam azon, miért is vagyok hálás. Mi is történt az elmúlt egy évben.

Talán a legnagyobb áldás, hogy nem kellett megküzdenem a Covid-19 járványt okozó, „koronavírus” nevű szörnyű vírussal, ami rengeteg gyászt és fájdalmat hagyott maga mögött a 2021-es évben is.

Hálás vagyok, hogy a családom is átvészelte ezt az igencsak nehéz időszakot.

Hálás vagyok, hogy Isten elől nem lehet elzárkózni. Ő megtalál még a legnagyobb bajban is. Senkitől olyan gondoskodást és szeretetet nem kapok, mint Tőle. Úgy szeretnék még közelebb kerülni Hozzá, igazán mélyen hinni benne. 2022-ben sokkal hűségesebb és kitartóbb lenni, többet és jobban szolgálni. Nem akarok semmi mást, csak hogy ne feledkezzek meg az én Égi Atyámról.”

Antal Andrea

“Ha visszatekintek a 2021-es évemre, nagyon sok érzés kavarog bennem. Szerelem, boldogság, nevetés, gyász, kialvatlanság, és még sorolhatnám. Mégis a legfontosabb dolog, amit ebben az elmúlt évben tanultam, az az, hogy Istent minden helyzetben dicsőíteni kell. Az örömben és a nehézségben is egyaránt. Rájöttem, hogy agyalhatok órákat a fejemben kavargó kérdéseken, de sokkal előrébb jutok, ha leülök legalább tíz percre és dicsőitek egyet, vagy csak imádkozom.

Számos alkalommal megtapasztaltam a 2021-es évben, hogy mikor így cselekedtem egy-egy problémám alkalmával, hirtelen hatalmas békesség fogott el. Nem, nem oldódott meg azonnal, és nem lett minden egyből szuper, de az elcsendesedés segített nyugodtan hozzáállni a problémához.

Ha pedig a jövőre gondolok, nagy vágyam, hogy ezt a szokást egyre gyakrabban – lehetőleg minden helyzetemben – alkalmazni tudjam, és ne az utolsó, kétségbeesett lépésem legyen az ima, hanem a legelső.”

Noé Dominika

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d bloggers like this: