Jeles napok Test+lélek

Nevetés: a beépített katapult

Sokat tépelődtem és agyaltam azon, hogyan is írjam meg ezt a cikket a nevetés világnapjára… most… amikor szinte senkinek sincs kedve nevetni?! Nem mellesleg még nekem sem, pedig a cikk szerzője lévén, legalább nekem illene, hogy legyen. Aztán bevillant! Erről fogok írni: a „mégis öröm”, a „csak azért is”, a „katapult-nevetés” felszabadító erejéről.

Számos nagyszerű írás született már pszichológusok és szakemberek pecsétjével ellátva arról, milyen rendkívüli emberi vonás a nevetés; közösségteremtő, immunerősítő, fájdalomcsillapító hatása figyelemreméltó és tudományosan alátámasztott tény. De ami engem mindezeken túl magával ragadott, az nem más, mint a nevetés feszültségoldó „katapult”-jellege. Mit is értek ez alatt?

Ez egy képes beszéd. A „katapult” ugyanis egy katonai fogalom. Oké, tudom, nem túl lányos megoldással éltem – nézzétek el nekem! :)) Szóval. A wikiszótár meghatározása szerint a katapult nem más, mint egy „életmentő rendszer; katonai repülőgépből vészhelyzet, zuhanás esetén a pilótát kilökő biztonsági szerkezet.” Ha egy katonai repülőgép meghibásodott és irányíthatatlanná vált, a zuhanás és a végzetes becsapódás elkerüléséhez egyetlen megoldás maradt: a katapultálás – azaz, hogy egy kar meghúzásával a pilóta szinte rakétaként lője ki magát a „reménytelen állapotból”, a veszély kellős közepéből, majd a stabilizáló ernyő illetve főernyő segítségével – repülőszerencsétlenség helyett – biztonságosan érjen földet.

Na, lányos megoldás ide vagy oda, de mégiscsak izgalmas kép ez a nevetésről, nem? Gondolj csak bele! Ilyen szerepe és „életmentő” ereje van a nevetésnek az életünkben! Könnyű nevetni olyankor, amikor jókedved van vagy minden jól megy, amikor fel vagy dobva, minden sikerül, terv szerint halad és semmiben sem szenvedsz hiányt. Könnyű örülni a könnyed napokon. De mit tegyen az ember, ha naponta – vagy akár naponta tucatszor – a legzordabb valósággal, a halállal szembesül?

„Minden élőlény között csak az ember tudja előre, hogy meg fog halni, mégis, egyedül az ember tud nevetni. Megnevettetni az embert annyi, mint elterelni figyelmét a halálról.” – mondta ezt a filmtörténet egyik legnagyobb alakja, a némafilmek sztárja, a nevettetés nagymestere, Charlie Chaplin.

Meggyőződésem, hogy ez a „figyelemelterelés” nem a naivitást, a struccpolitikát, az érzéketlen és hamis arroganciát vagy a közönyt jelenti. Nem azt, hogy áltatjuk magunkat, hogy nincs is veszély, vagy vállat rándítunk a tragédiák és valós problémák hallatán. Mert a halál valóságos. És a problémák is azok. A veszélyek is azok. Az egyik legkegyetlenebb dolognak tartom, ha mások szenvedése, gyásza, fájdalma iránt közömbösek és érzéketlenek vagyunk. De még csak abba sem kapaszkodhatunk önhitten, hogy ez minket nem érint és teljes képtelenség, hogy ezzel mi is találkozzunk. Mert… sajnos csak emberek vagyunk – az emberi élet pedig törékeny. Ha valamit, akkor ezt megtanítja nekünk ez a járvány…de fel a fejjel: csak még inkább Isten karjaiba terel!

„Bár a fügefa nem fog virágozni,
s nem terem a szőlő, sem az olajfa,
a szántóföldön elmarad az aratás,
kipusztul az akolból a juhnyáj,
s az ökrök istállója üresen áll,
én mégis örvendezek az Örökkévalóban,
és ujjongok szabadító Istenemben!” – Habakuk 3:17-18 (egyszerű ford.)

Emberként kivételes vonással bírunk: mi magunk határozhatjuk meg a hozzáállásunkat és nézőpontunkat minden egyes helyzetben. Képesek vagyunk nézőpontot váltani. A humor és a nevetés éppen ebben segít. Dönthetünk úgy, hogy meghúzzuk azt a bizonyos kart és katapultálunk.

Reménytelen, abszurd, lehetetlen, elkeserítő, kilátástalan és megoldhatatlannak tűnő helyzetben vagy? Katapultálj! Nevess fel! Vedd észre, hogy van más nézőpont is!

Megint csak Charlie Chaplintől idézek: „Semmi sem állandó ebben a fránya életben, még a bajaink sem.” De hogy egy igazán hiteles forrást mutassak fel, Isten Szavát: „…Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek!” (Nehémiás 8:10)

Abból nyersz erőt, hogy örülsz az Úr előtt. Az öröm erőt ad. A nevetés felszabadít.

Bármilyen abszurdnak is hangzik, de nevesd ki a problémádat! Ha ki tudod nevetni, akkor fölé emelkedsz – mint a katapultáló pilóta az éppen zuhanó, meghibásodott gép fölé. Katapultáld ki magad a reménytelen helyzetből!

Amíg még keseregsz, aggódsz, félsz, dühöngsz miatta, addig még alatta vagy, addig még benne vagy, addig még összenyom és lebénít. Húzd meg a kart és katapultálj, mert ismered azt, Aki nagyobb a te összes problémádnál: a Mindenható Istent! Előtte örülni: igazi erőforrás!

Szabad vagy nevetni. Szabad vagy örülni az életnek. Szabad vagy hálát adni. Szabad vagy kinevetni a problémákat, a magad bajait, a magad csalódottságát és félelmeit, a sok korlátozást, a maszkhisztériát, az oltás körüli tébolyt, ezt az egész káoszt és az emiatt érzett kétségbeesést és dühöt, minden ügyes-bajos dolgoddal együtt, ami ráadásként még nyomja a lelked – tudd meg, szabad vagy kinevetni és fölé emelkedni! Nem gúnnyal, nem arroganciával és önhitt büszkeséggel, nem közönnyel. Hanem az Úr előtt való örömmel.

Amikor már annyira reménytelen minden, hogy nincs más hátra, csak az, hogy elengedd… mindent, amit addig görcsösen szorítottál… – hát, engedd el! Most már annyira irányíthatatlan, annyira kész vagy tőle, annyira nem érted, annyira reménytelen, kilátástalan és emberfeletti, hogy… most már nyugodtan elengedhetnéd az irányítást, nem gondolod?:) Hadd vegye át Isten! Te pedig csak azért is nevess fel, leld örömöd az életben, húzd meg a kart, katapultálj Isten szeretetébe, jóságába és gondviselésébe!

Katapultálj Isten kegyelmébe – az nem fogja hagyni, hogy lezuhanj! Hagyd ott az irányíthatatlan gépezetet és bízd rá magad nevetve arra az Istenre, aki mindent kézben tart és úgy teremtett meg téged, hogy képes légy bármilyen körülmények között: nevetni.

Nevetni. És ezáltal: élni.

Ónodi Krisztina

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d bloggers like this: