Gyermekkoromban már attól kezdve, hogy iskolába indultunk, elkezdtem számolgatni a napokat, hogy hányat kell még aludni karácsonyig. Varázslatos volt az az érzés, amikor a karácsonyfa alatt ajándékokat találtunk az ünnep reggelén.
Emlékszem, egyszer édesanyám elmesélte, hogy látta az angyalt, ahogy hozza a fát és az ajándékokat. Azt mondta, hogy csak a ruháját látta az angyalnak: csillogó fehér, hosszú ruhát. Egy csillámporral meghintett ruhát képzeltem el, szebbet, mint amilyent a mesékben láttam. Azóta is ez a kép van a fejemben, amikor a gyermekkorom karácsonyaira gondolok. Mert akkor ezt jelentette nekem a karácsony: a meglepetést, az ajándékokat. Hiába mondták a szüleim, a lelkipásztorom, s annyi sok ember, hogy nem ez a karácsony lényege. Egy gyermek egy jászolban vagy egy fényes, díszes karácsonyfa, alatta rengeteg szép ajándékkal? Gyermekként nem értettem.
Ma is van egy ilyen felfogás, sokan azt gondolják, hogy a karácsony ebből áll: ajándékozás, karácsonyfa, díszítgetés, takarítás, finom ételek és sütemények. Könnyen elfelejtjük ma is a szegényes jászolt, és inkább mindenkin felülkerekedő karácsonyt szeretnénk.
Pedig az első karácsony egyszerű volt, és nem baj, ha a miénk is az lesz!
A karácsony alapja tényleg az ajándékozás. De nem az a fajta, amelyet mi szoktunk gyakorolni. Az első karácsonyon Isten ajándékozta nekünk azt, ami számára a legdrágább volt: a Fiát. “Hála legyen Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért.” (2Korintus 9: 15) Egyszerű, emberi csomagolásba burkolta, ezért sokan ma sem ismerik fel hatalmas értékét. Azok az emberek, akik elfogadják ezt az ajándékot, idővel egyre jobban rájönnek, milyen csodálatos.
Ne engedd, hogy megtévesszen a csomagolás! Egy gyermek egy szegényes jászolban – Ő a legnagyobb ajándék!
Sajnos sokan vannak, akiknek Isten Fia mindig kisgyermekként él az emlékezetükben. Pedig ez a Jézus felnőtt, tanított, meghalt a bűneinkért és hatalmasan feltámadt! Most a Mennyben van, és hatalmasan uralkodik az Atya jobbján. “… amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez… Ezért Isten is felmagasztalta őt, és olyan nevet ajándékozott neki, amely minden név fölött való” (Filippi 2:5-7, 9)
Már nem egy kisgyermek. Ő a mi Urunk!
Vajon ez a Jézus, aki alázatosan emberré lett, szegény körülmények között született meg és úgy is élt.. vajon Ő azt szeretné, hogy a születésének ünnepén egymással versengve süssünk-főzzünk, takarítsunk, díszítgessünk? Pál apostol arra int, hogy:
“Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.” (Kolossé 3: 2) Vajon tudunk így készülni az ünnepre?
Ha Krisztus az első az életünkben, és karácsonykor is Ő a legfontosabb, akkor lesz valódi az ünneplésünk.
Benedek Rákhel
