Jeles napok

Isten emberré lett

„Nem az volt a nagy hír, hogy ember járt a holdon, hanem az, hogy Isten járt a földön.” (Reinhard Bonnke)

A világtörténelem legnagyobb csodája egy kietlen istállóban jött világra: Megszületett a Megváltónk! Mit jelent számomra ez az óriási esemény? Hogyan tekintek én a szalmabölcsőben fekvő kisdedre? Hogyan változtatja meg valaki életét egy állatok között alvó csecsemő?

A Mindenható Isten szeretetből teremtett meg minket, embereket, hogy Vele egy óriási szeretetközösségben éljünk. Szeretete annyira túlcsordult, hogy egy gyönyörű földet, paradicsomot hozott létre számunkra, amelyben idilli állapotban élhetünk – pontosabban csak élhettünk volna. Az értelem mellett szabad akarattal is megajándékozta az embert, amely az ősbűnhöz vezetett. Elfelejtette Isten nagyságát és hallgatott a bűnbe csalogató szóra; elhitte, hogy belőle is isten válhat. A bűn lealacsonyította az embert, megrészegítette a hatalomvágy és a tudásszomj. Ezáltal nem a lelki, hanem a test szerinti dolgokat kereste.

Habár óriási távolság szakadt közénk és Isten közé, számára ez nem volt áthidalhatatlan mélység. Nekünk Rá van a legnagyobb szükségünk, de Ő sem akart nélkülünk élni. Isten a Szeretet és ennek köszönhetően Ő meg is találta az újrakapcsolódás módját: emberi formát öltött és a földre jött közénk, hogy az emberi élet minden nehézségét és kihívását megtapasztalva, megteremtse számunkra a Megváltás útját. Ez ám a mindent felülmúló boldogság! (Köszönjük Máriának és Józsefnek, hogy igent mondtak arra az óriási elhívásra, hogy a megváltó szülei legyenek!)

Az Isteni Gyermek szegény körülmények között született az éjszaka leple alatt, hogy elhozza számunka a Fény gazdagságát. Ő nem fordul el legkiszolgáltatottabbaktól és legelesettebbektől sem. Hisz ki lenne túl alacsony rangú egy ács fiához? Ki lenne túl szegény egy istállóban született gyermekhez? Ki lenne túl sanyarú sorsú a fájdalmak férfijához?

Jelenléte beragyogja számunkra a jövőt. „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (János 8, 12)

Megmutatta, milyen életet vár tőlünk, példát mutatott minden emberi kapcsolatban, megtapasztalta az emberi élet nehézségeit és fájdalmait. „Nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt.” (Zsid.4,15) Kijelentette, hogy életünk minden pillanatával dicsőítenünk kell Istent és kitartanunk a nehézségek árán is.

„ Legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra.” (Máté 5:45) Magára vette bűneinket a kereszten, hogy Istennel ismét tökéletes szeretetkapcsolatba kerülhessünk. Jézust nem a szegek tartották a kereszten, hanem a szeretet.

Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. „Én és az Atya egy vagyunk.” (János 10,30)

Isten nem kér tőlünk többet: fogadjuk el a betlehemi kisdedet Megváltónknak. Ismerjük el, hogy szükségünk van Rá, szükségünk van a bűneinkből való megtisztulásra az Ő vére által. És mi már tudjuk, amit a kereszthalál után az angyal hirdetett: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek, de ő nincs itt, feltámadt, amint megígérte!” (Máté 28, 6)

Így változtatja hát meg az életünket az istállóban született gyermek. Kövessük Őt tudatosan a Mennyország felé vezető úton! „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.” (Zsolt. 119, 105)

Bátran közeledjünk mi is a jászolhoz és lássuk meg a betlehemi csillag által beragyogott csodát:
Jézus az Úr!

Írta: Mészáros-Viczián Dóra

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!