Mindig ledöbbenek és csodálom Isten szavát, a Bibliát, amikor felfedezem, hogy mennyire pontosan beteljesedtek a több száz évvel korábban papírra vetett próféciák. Ezek megerősítik a hitemet azokban a jövendölésekben is, amik ezután fognak még csak valóra válni. Különösen csodálattal tölt el, amikor olyan jövendölésről, vagy előképről van szó, aminek beteljesedését ember nem képes „megrendezni”. A húsvét is tele van ilyenekkel. Mire is gondolok?
Például a PÁSZKA ünnepét Isten még Mózes idejében elrendelte, hogy a zsidók emlékezzenek az Egyiptomból való kiszabadulásra, ahol rabszolgaként éltek. Ez az ünnep előrevetítette a bűn rabságából való kiszabadulásukat, ami napra pontosan egy ilyen ünnepen vált valósággá, amelyen Jézus elvégezte a szabadító küldetését.
Az eredeti ünnepen egy hibátlan egyéves hím (már felnőtt, ereje teljében levő) bárányt kellett néhány napos dédelgetés után családonként levágni, megsütni és vacsorára elfogyasztani. A bárány vérét az ajtófélfára kellett kenni. A báránysült még okés, de gondolom furcsállkodtok az ajtófélfára kenéstől, ahogy szerintem az akkori emberek is tették. Nem érthették akkor ennek a profétikus jelentését. Mégis, azok a családok, akik engedelmesen, hitből megtették ezt, azokat, és csak azokat elkerülte a halálos ítélet. (A pászka vagy pészah, maga az ünnep neve is elkerülést jelent.)
Keresztelő János maga mondta Jézusról még annak szolgálata legelején, hogy Ő az Isten (pészahi) báránya, aki elveszi világ bűneit. Azon a beteljesedett pászka ünnepén Jézus volt a hibátlan, tökéletes, 33 éves ereje teljében lévő áldozat, akit kis ideig előtte „dédelgettek”, aztán pedig feláldoztak.
Döbbenetes az, ahogyan az áldozati bárányt meg kellett vizsgálni, hogy tényleg tökéletes legyen. Nem lehetett foltos vagy olyan, amin akármi hiba van; fogyatékos vagy olyan, aminek korábban eltörött a lába. Jézust is ugyanígy vizsgálgatták, próbáltak benne hibát találni. Az akkori vallásos vezetők mindössze annyi „bűnt” találtak benne, hogy Ő a zsidók királya. Ez valóban igaz volt, de inkább a papok számlájára írható, hogy ezt nem voltak hajlandóak elfogadni. Még a világi hatalmasok is többször kinyilvánították, hogy semmilyen bűnt nem találnak benne. Ennek ellenére mégis feláldozták, mert Ő engedte. Mert Ő így akarta! Mert ez volt az Isten terve, hogy így szabadítja ki az embereket az őket fogva tartó bűn rabságából.
Rengeteg részlet van, ami mind Jézusról beszél a pászka ünnepén, amire itt nincs hely kitérni, de érdemes tanulmányozni.
De mi köze ennek a mi húsvétunkhoz? – kérdezheted. Hát igen. Évszázadok szokásai igyekeznek jól eltakarni az igazi jelentéseket. Könnyebb mindenkinek, ha barkaágakkal, tojásokkal díszítgeti az otthonát, minthogy szembenézzen a rút valósággal, hogy olyan nyomorúságos helyzetben vagyunk, amiből nem tudunk magunktól kiszabadulni. Mi marad nekünk, ha beismerjük a helyzetünket, de a Szabadító nem tetszik nekünk és azt nem akarjuk elfogadni?
A pászka ünnep a mi húsvétunk gyökere. Azon az ünnepen, amikor Jézus a tanítványaival ült az asztal körül és a báránysültet fogyasztották el, a vacsora két elemére felhívta a figyelmüket. Az egyik a megtört és szétosztott kovásztalan (jelenti: bűntelen) kenyér volt, amire azt mondta, hogy jusson majd eszünkbe az Ő megtört teste. A másik pedig a „megváltás poharának” nevezett harmadik pohár bor volt, ami pedig az Ő kiontott vérére kell, hogy emlékeztessen minket. Ez ugye még a keresztre feszítést megelőző estén hangzott el! Ezért ünneplek én a megtört kenyérrel és kiöntött borral húsvétkor, hiszen az én Szabadítóm mondta, hogy így emlékezzek arra, amit értem tett. Persze nemcsak meghalt, hanem fel is támadt, visszament a mennybe, úgyhogy kapcsolatba lehetek vele folyamatosan.
Hát igen, messze van ez nagyon a tojásfestéstől és locsolkodástól és a többi felvett hagyománytól. Mondjuk a locsolkodást mindig utáltam, de kreatívkodni: tojást festeni és dekorálni a kedvenc foglalatosságaim közé tartozik. Nem mondom tehát, hogy rosszak vagy feleslegesek ezek a szokások, azt viszont mindenképpen, hogy felszínes és semmitérő a húsvét igazi mélységének megértése és átélése nélkül. Az ünnepekre nem csak azért van szükségünk, hogy kicsit megállítsuk a szokásos mókuskereket és megpihenjünk. A helyesen megélt ünnepek visszahoznak minket a valóságba, emlékeztetnek a valóban fontos dolgokra, megvigasztalják és felüdítik a lelkünket.
Kívánom neked is kedves Olvasóm, hogy találjon rád idén a húsvét igazi valósága, érintse meg a szívedet annak végtelen mélysége. Ha ez megtörténik az Úr kegyelméből, tudom, nem lennél az ünnep elmúlásával többé ugyanaz.
G. Á.
A cikk szerkesztésében Horváth Gabriella is közreműködött.
