Jeles napok Kapcsolatok Önismeret

Húsvét utáni gondolatok

Miért pont húsvét után? Hiszen a jó keresztény az ünnep előtt tart böjtöt, bűnbánatot, és így hangolódik rá a húsvétra lelkileg. Emellett persze ott vannak a hétköznapi teendők és a családi együttlétek, az ünnepi készülődés, sütés-főzés, takarítás. Nagyon szeretnénk minden külső és belső elvárásnak megfelelni. De sokszor egyszerűen, ha beleszakadunk, sem tudunk. És nem is kell.

Arra gondolok ezzel, hogy – hitem szerint – mindegy, mikor jutunk el húsvét kegyelmének felfogásához. Mindegy, mikor tudunk lecsendesedni és helyet adni Jézusnak a gondolatainkban, a fájdalmainkban, a félelmeinkben.

Mindegy, mikor jutunk el a keresztig. Csak jussunk el odáig.

Akár az éppen aktuális év Magyarországon ünnepelt húsvétjának napjain, akár máskor. Csak ne hagyjuk elmenni anélkül, hogy ne foglalkoztunk volna Jézussal és a Vele való kapcsolatunkkal.

Valahogy azt figyeltem meg a személyes életemben, hogy engem Istennek húsvét körül mindig fel kell ébresztenie. Ekkorra általában elfáradok a tanulmányaimban, elfáradok a hitbeli utamon, kevesebb időm van elcsendesedésre, imádságra és több aggodalom, teher nehezedik ezzel párhuzamosan a lelkemre. Isten valahogy minden évben mellém lép húsvétkor (is) és helyreigazít. De ez az igazítás nem lehordás vagy kioktatás. Néha egyszerűen csak megszólít a halk és szelíd, bennem hallható hangján. Néha a Szentlelke arra bátorít, hogy merjem előtte kiönteni a szívem és letenni Elé a félelmeimet. S arra is volt már példa, hogy húsvét körül egy dalszöveg vagy egy templomban együtt énekelt ének által szólított meg az Úristen.

A húsvét minden évben másra tanít meg engem. Bár évről évre ugyanarra a történetre nézünk rá, mi keresztények, én minden évben más élethelyzetben, más kérdésekkel, más szívvel érkezem meg ezekhez a napokhoz. Idén talán az emmausi tanítványok története szól hozzám leginkább.

Az úton levés, a folyamatos változások idejét élem meg most. Változik körülöttem a világ, változik az életem fiatal felnőttként és valahogy ezzel párhuzamosan folyamatosan újabb és újabb helyzetek és nehézségek jelennek meg a mindennapjaimban.
Az elmúlt hetekben volt egy pont, amikor annyira sok minden jött össze egyszerre, hogy az ország másik felében, este egy tó partján egyszerűen sírni és imádkozni kezdtem. Megtisztító beszélgetés volt ez az élő Istennel. Körbeölelő. Szemnyitogató.

Hasonlót élhettek meg azok a tanítványok is (Luk 24:13-35), akik a Jézus halála utáni napokban elindultak Emmausba, egy közeli településre. Ezerféle érzelem kavaroghatott bennük. Hiszen minden eddigi életükre vonatkozó tervük és elképzelésük hirtelen szertefoszlott. Hirtelen ismét újabb élethelyzetbe kellett csöppenniük, pedig már végre biztos talajt éreztek maguk alatt, hiszen eljött a rég várt Messiás. Aki majd jól rendbe tesz mindent és megold minden problémát úgy, ahogy ők gondolják. Hiszen a körülöttük lévő ismerős arcok mindig ott lesznek mellettük és a Mesterrel együtt támaszt nyújtanak az élet viharaiban. Végre kicsit megpihenhetnek… – gondolták nagypéntek előtt. De azon a napon minden gyökerestül megváltozott az életükben és hirtelen minden bizonytalanná, fájdalommal és félelemmel telivé vált az életükben. Hogyan tovább?

Talán te is voltál már hasonló helyzetben, amikor ilyen kérdések futkároztak benned:

És most mi lesz? Hogyan leszek túl már megint ezen a helyzeten? Honnan merítek erőt a továbblépéshez?

Olyan gyönyörű, hogy a húsvétban ezek a kérdések is benne vannak és egyúttal megválaszolásra is kerülnek. Ugyanis, ha végig gondoljuk az ünnepet, az nemcsak Jézus halálából és feltámadásából – azaz nagypéntekből, húsvétvasárnapból és hétfőből áll. Ott van közte egy szombat is. És ott vannak azok a napok, melyeket a tanítványok 2000 éve teljesen összezavarodva, kétségek és kételyek közt töltöttek Krisztus feltámadása után, míg meg nem jelent nekik Jézus.

Mire mutatnak rá ezek a napok? Talán arra, hogy…

…a Krisztus követő embernek is vannak érzelmei. A keresztény ember is félhet, lehet nehéz élethelyzetben, hordozhat fájdalmat, lehet depressziós. Ez nem az Istennel való kapcsolatát kérdőjelezi meg.

S arra is rámutatnak ezek a napok, hogy Krisztus mellénk áll. Az élő Isten –  Szentlelke által – nem hagy minket egyedül azokon a sötét napjainkon sem, amikor azt érezzük, hogy minden összekavarodott az életünkben és nem találjuk a kiutat. Talán észre sem vesszük az adott pillanatban, úgy áll mellénk egy szerető barát által, egy beszélgetésben, egy ölelésben vagy egy csendesen elmondott ima során.

S milyen nagy öröm, amikor végre ráébredünk, mint a tanítványok, hogy most sem vagyunk egyedül.

Hogy most sem kell egyedül végig mennünk a nehéz napokon, és nem kell egyedül hordoznunk a bűneink és hibáink következményeit, mert Jézus a kereszten elhordozta helyettünk.

Tehát mindegy, mikor tudunk lecsendesedni és helyet adni Jézusnak a gondolatainkban – akár az ünnep alatt, akár utána.

Az örömüzenet minden napon be tudja tölteni az életünket: az élő Isten velünk van és akkor is szeret, amikor mi sem tudjuk magunkat elfogadni. Számára már csak attól értékesek vagyunk, mert vagyunk. És a kereszt által szabaddá tett minket.

Arra invitállak most, kedves olvasóm, hogy ha van rá lehetőséged, szánj egy negyed órát elcsendesedésre a nap folyamán és nézd meg, hogy állsz most Istennel. Vidd elé az érzelmeidet és életed eseményeit, és engedd, hogy a tanítványok esetéhez hasonlóan, melléd is odalépjen életutadon Jézus!

Hatalmas bellagirl öleléssel:
Fannygirl

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d bloggers like this: