Azt hiszem, mára már meglehetősen leértékelődött a pedagógusok munkájának értéke. „A nemzet napszámosai” – hangzik el velük kapcsolatban egy-egy beszélgetés alkalmával. Sokan ezt leminősítésként élik meg, én azonban kiváltságosnak érzem magam, hogy ezen a területen tevékenykedhetek.
Ha már a „napszámos” megnevezéssel illetnek minket, hadd írjam le, hogy ez mennyire találó címke ránk nézve. 🙂
Gyerekkorom nagy része azzal telt, hogy növényekkel foglalkoztam. Mondanom sem kell, rengeteg munkával jár az élelmiszer- vagy dísznövények gondozása, nevelése. Ebbe – többek között – beletartozik a föld előkészítése, magvetés, palántanevelés, kiültetés, gyomlálás, kapálás, metszés, öntözés, permetezés, karózás, betakarítás, stb…
Az én pedagógiai munkám leginkább a palántaneveléshez hasonlítható, ami nem könnyű feladat. A palánta ugyanis érzékeny a hidegre, de a nagy melegben azonnal elhervad; jó, ha nedves a földje, de a túlzott csapadék gátolja egészséges növekedését; szüksége van fényre, viszont a nagymértékű fény hatására megnyúlik és erőtlen lesz a szára.
A kisgyermekek nevelésének munkája nagyon hasonlít a palánta neveléséhez. Ha a csapadékot verejtékként – vagy könnycseppekként – értjük, akkor látható, hogy verejték nélkül nincs fejlődés, de a túlzott megterhelés nehezíti – olykor akadályozhatja – a gyermekek előbbre jutását. A hideg, mint a szigorúság, a meleg pedig, mint a szeretet eszköztára fontos és nélkülözhetetlen szerepet játszanak a gyermekek nevelésében. Ha bármelyikből kevés vagy éppen túl nagy dózist kapnak, jellemük nem tud egészségesen fejlődni. A fény, avagy a rivaldafény, a középpontba kerülés fontos szerepet tölt be a gyermekek formálásban. A kicsik szeretnek szerepelni, műsorokban aktívan részt venni, és bátran vállalják a főszerepet is. Óvatosságra int a palánta példája, hiszen ha túl sok fényt kap, akkor erőtlenné lesz, azaz a folyton középpontban szereplő gyerekek jelleme erőtlenné válhat és a későbbiek során képtelenek lesznek együtt dolgozni másokkal vagy áldozatot vállalni társaikért.
Pedagógiai tanulmányaim során a nevelés szóról azt tanultuk, hogy a „nevelni” kifejezés szoros kapcsolatban van a „növelni” szóval, s ilyen értelemben a pedagógus feladata nem lehet más, mint növelni, elősegíteni minden rábízott gyermek „jellemének, etikai-erkölcsi érzékének, önállóságának növekedését, hogy egyre inkább képes legyen tudatos döntéseket hozni, megtapasztalni döntései következményeit, felelősséget vállalni a tetteiért, és kamatoztatni képességeit és tudását közösség(ek) részeként és érdekében.” Isten dicsőségére. – tenném hozzá.
Sokan elhagyják a pályát, mert célt tévesztenek. A pedagógiai irányzatok időről-időre változnak, mikor milyen nézet kerül középpontba. A gyerekek bálványozása napjainkban virágkorát éli, de nevelésük, neveltetésük egyre inkább elhanyagolttá válik. Sokszor azt látom, hogy a gyerekek azt várjak, hogy valaki határozottan, igazságosan és következetesen bánjon velük ahelyett, hogy rajongásával és túlzott engedékenységével kényeztetné őket. Félreértés ne essék, nem azt szeretném állítani, hogy vasfegyelemmel és szeretetlenül formáljuk a következő nemzedék növendékeit, de úgy tapasztalom, hogy a következetes nevelés a szeretet határain belül csodálatosan formálhatja a gyermekeket. Hivatásom során igyekszem előtérben részesíteni a Biblia szerinti nevelési alapelveket, amelyek minden korban megállják a helyüket.
Íme néhány fontos ige, ami meghatározza a nevelési munkámat:
„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Timóteus 3,16-17)
„Fiaink olyanok legyenek, mint a palánták, nagyra nőjenek ifjúkorukban; leányaink pedig olyanok legyenek, mint a paloták faragott oszlopai.” (Zsoltárok 144,12)
„Tanítsd a gyermeket, mely úton járjon: még ha megöregszik, akkor sem távolodik el attól.” (Példabeszédek 22,6)
Nem szégyellem a hivatásomat! Sokkal inkább kiváltságként élem meg, hogy Isten akaratából növelhetem, nevelhetem; taníthatom; feddhetem, de dicsérhetem; igazságban odaszerethetem a rám bízottakat ahhoz, aki jobban ismeri őket nálam: Jézus Krisztushoz. Az igazságot szeretetben! – nekem ez az alapelvem a Biblia fényében, a Szentlélek támogatásával.
Fosztó Tímea
