Bella Lányok

Gondolatok a Nagy Ő-ről

írta: BellaGirl

„Egy nap eljön értem egy jóképű herceg fehér lovon…”

 Kislány korom óta vágyom arra, hogy majd egyszer találkozok a hercegemmel, akivel: találkozunk, megismerkedünk; kiderül, hogy nagyon kedvelem, és ő is megszeret. Azután valahogy a kézen fogva sétálástól eljutunk addig, hogy letérdel és megkéri a kezem, mert számára én vagyok a legszebb, legértékesebb, legkedvesebb lány a világon, akivel együtt akarja leélni az életét. Az oltárnál, gyönyörű fehér ruhában hercegnőként állok ott, és ő hercegemként megcsókol és a férjem lesz.

Ez a tökéletes kép, ami kialakult bennem a nagy Ő-ről mesébe illő, mondhatni gyerekes, de mégis nagyon vágyom arra, hogy igaz legyen. Minden nap felkelek és érzem: ott a lehetőség arra, hogy ma kezdődik el a mesém a hercegemmel. Azonban, amikor ez nem válik valóra, egy apró, alig érzékelhető csalódással fekszem le esténként. Ahogy múlnak a napok, egyre több kétség lopja be magát a szívembe és félelemmé alakul, hogy nem találom meg soha az igazit. Ráadásul lehet, hogy több olyan srác is létezik számomra, akivel kialakulhat az a tökéletes kapcsolat, és én rosszul választok? Ellenben mi van, ha nem is létezik a nagy Ő?

A gondolataim lassan bizonytalanná válnak. A kislányos mese már nem egy édes álom, amit mosolyogva idézek fel újra és újra. Immáron csak egy be nem teljesedett ábránd. A szívem mélyén azonban még mindig szeretném hinni, hogy a nagy Ő létezik, és úgy akarok tiniből érett nővé válni, hogy nem veszítem el ezt a reményt. Ugyanakkor a világ hatalmas, és kevés az esély arra, hogy két ember megtalálja egymást, viszont szerintem akiket Isten egymásnak teremtett, megtalálhatják egymást.

Nehéz elengedni az álomképet a hibátlan nagy Ő-ről, de én úgy hiszem, hogyha sikerül végre, akkor fény derül arra is, hogy Isten végtelenszer szebbet tartogatott még annál is, amit valaha elképzeltem. Mostantól úgy szeretnék felkelni, hogy bízok és hiszem, hogy ha mindennap Isten kezébe teszem a férjemmel való találkozást is, egyik nap tényleg el fog jönni, a lehető legjobb módon. Addig pedig nem aggódva, szomorkodva várok, hanem reményteljesen nézek a jövő felé. Mert Jézus annyira szeretett és a kereszten megmentett attól is, hogy féljek. Utat nyitott nekem Istenhez, hogy bízzak és higgyek ő benne, tudva, hogy szeretve vagyok és hozzám illő társat kapok, akivel boldogan élhetünk, amíg meg nem halunk, és még utána is.

Kántor Zsuzsi különdíjas pályázati munkája
Kép forrása: JK Keresztény Ékszer-és Ajándékbolt

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d bloggers like this: