Sziasztok! 🙂
Nem is tudom, hogyan kezdjem a bemutatkozásomat.
Nem vagyok sem sztár, sem híres sportoló, sőt még modellalkat sem. Ha te is ezen „hátrányos helyzetű’ csoportba tartozol, akkor neked szólnak ezek a sorok kedves nővérem! 🙂
Hogy mégiscsak írjak egy kevés bemutatkozást; íme:
Egyke vagyok, édesanyám tanár, apukám közgazdász. A családom református vallású, és egy kisebb városban lakunk Debrecen mellett. Kívülről boldog képet látnak a hozzánk tévedők. Én sokáig mégsem voltam az. Pár évvel ezelőtt még nem ismertem Jézust. Vallásos család tagjaként jártam hittanra, konfirmáltam, havonta egyszer még a templomot is meglátogattam. Valami mégsem volt kerek, annak ellenére, hogy szuper családom van.
Lehet, hogy te is ismered ezt az érzést. Mikor hiába nézed a Facebook-odat, mennyi értesítésed van, vagy hány száz-ezer like-od. Már a kedvenc hobbid vagy a barátaid társasága sem dob fel. Úgy igazán semmi sem hat.
Nagyon nem szerettem magam, 12 évesen 90 kiló voltam. Nem éreztem jól magam a bőrömben és ezt mindenki észrevette. Eléggé jól látták az összetörtségemet, hogy megtalálják a gyenge pontjaimat és elhitessék velem: egy dagadt lúzer vagyok. Egy idő után ezt már tényként kezeltem.
Aztán jött egy fordulat. Gyökeres változás. Elkezdtem megváltoztatni az életmódomat, sportolni kezdtem és egészségesen élni. Lefogytam 20 kilót 2 év alatt. Kemény harc volt, de így visszanézve, eddigi életem egyik legjobb döntése. Miközben ledolgoztam a kilókat, valami változni kezdett. Azt hiszem, szép lassan már akkor belépett Jézus az életembe. Elkezdtem magam máshogyan látni.
Mikor már úgy látta az Úr, hogy készen állok rá, elkezdett engem átformálni.
Azért írtam le mindezt, hogy tudd, drága olvasó, semmi sincs veszve. Mert tudod mit? Ha a világ egy senkinek, lúzernek is lát, te akkor is egy értékes teremtmény vagy az Úr számára. Annyira értékes, hogy kész volt érted szenvedni a kereszten és meghalni. Lehet, hogy ezt már ezerszer hallottad, de most arra kérlek, állj meg egy pillanatra.
Ne görgess tovább!
Jézus szeret téged!
Úgy, ahogy vagy! A szeplőiddel, a túl fehér vagy túl barna bőröddel, a kicsit nagyobb egyik- másik testrészeddel, vagy éppen azzal, amit nem szeretsz magadban.
Nagyon nehéz ezt felfogni és elfogadni számomra, és lehet, számodra is. De tudod mit? Engem úgy, túlsúlyosan, önbizalomhiányosan, önutálattal és lelki sebeimmel együtt elfogadott és kiválasztott. Tudom, érzem és vallom.
Az Úr leánya vagyok. Te is az vagy!
Képzeld, a mi mennyei Apukánknak akkor a legnagyobb az öröme, amikor az Ő szeretetébe és kegyelmébe belesimulva, az igaz úton járva elhisszük azt, amit mond. Amit rólad és rólam mond a Bibliában, az Ézsaiás könyve 43,4-ben:
“…drágának tartalak, és becsesnek, … szeretlek”.
Sokáig nem hittem ezt el. Hiszen miért is szeretne engem az Úr? Az, aki látja minden bűnöm, hiányosságom, negatív gondolatom? Aztán egyszer leesett! Mert Ő teremtett! Az Ő „találmánya” vagyok, a képmása, és egyben élő temploma itt, a Földön, akiben az Ő lelke lakik.
Elmondhatatlanul örülök annak, hogy megtaláltam ezt a honlapot. Hálás vagyok azért, hogy valakinek elültette azt a gondolatot a kicsi fejében az Úr, miszerint meg kell mutatni a ma lányainak, milyen értékesek. Hogy rávilágítson, milyen is az igazi élet, egy teljes élet az Úrral. Mert állítom, nem teljes, de még tartalmasnak sem mondható az az élet, amelyet az Insta-n és Facebook-on élő lányok magukénak tudhatnak. Szépek. De az Atya nélkül csak felfújt lufik. Sajnos.
Adja az Úr, hogy minél több lány megtudja közülük a jó hírt, az Atyánál nem a like-ok, de még az ismerősök száma sem számít. Csak és kizárólag a szíved.
Drága nővérem!
Kívánom, hogy megismerd a mennyei Apukánk gondolatait, hogy megtudd, hogyan lát téged és mi a terve veled!
Isten áldjon! 🙂
Fannygirl
Szia Fanni. Nagyszerű, hogy leírtad ezt!
Az is baj, ha valaki túl sovány, az is, ha túl kövér, az is, ha osztályelső, stb. Nekem is a kilókkal volt a legtöbb bajom. 7.-ben 85 kiló voltam, és nem vagyok egy magas alkat. Az év végi futóversenyen mindig utolsó voltam, alig cammogtam be a célba. Az idősebb fiúk röhögtek rajtam. Szorongtam, de fogyókúrázni nem lehetett, mert hát a családi asztalnál jókat ettünk együtt. Nekem akkor még sajnos nem volt hitem, csak vallásos voltam. Persze, Istennel megváltozott minden, amikor “rám talált”, de magam miatt igyekszem kordában is tartani magam. Nem mások miatt, és ez fontos!