Bella Lányok

„Csúf voltam, de te gyönyörűnek találtál.”

Jézus a világmindenség legteljesebb embere – s mégis teljesen Isten. Az életem legmeghatározóbb élménye az volt, amikor lehajolt hozzám. Hozzám, aljas és csúf emberhez. Megtérésem előtt fehér mágiával foglalkoztam, azaz különféle alternatív módszerekkel szerettem volna segíteni azokon, akik hozzám fordultak. Gyűjtőnéven úgy fogalmaznék, hogy boszorkány voltam. A világ nem mondta, hogy ez rossz, sőt, inkább körülrajongtak, hogy milyen jövőbelátási képességem van. Kiskorom óta érzékeny voltam a szellemvilágra, és kerestem a válaszokat az élet nagy kérdéseire, és azokat sajnos nem a Bibliából kutattam ki. 

Jézus megkeresett, és ő nem azt látta, amit mindenki más – egy teljesen zavart személyiséget -, hanem ő már úgy látott, ahogy megálmodott. Senki az égen és földön nem tudott rajtam segíteni, csak ő, de ő megérintett, mint a leprást, mert azt mondtam neki, hogy: Akarom! 

„És íme, eléjött egy bélpoklos (leprás), leborulva előtte, mondta: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem. És kinyújtván kezét, megérintette őt Jézus, mondván: Akarom, tisztulj meg! És azonnal eltisztult annak poklossága.” (Máté e. 8:2-3)

Jézus keze lesimított rólam, a lelkemről minden fájdalmas göcsörtöt. A keze nyomán élet fakadt bennem: élni akarástól duzzadtam!  Szent Tüzével átjárt, megelevenítette a Bibliát számomra, hogy szívemmel értsem, hogy mindez igaz! Újjá tett, mint egy bárányt, aki oly régóta csatangolt, akinek a bundája megnőtt, piszkos lett, csomókban állt, a patái felsértődtek. Jézus magához vont, megnyírt, bekötözte a sebeimet. Magánál tartott, egészen a kebléhez ölelt. Így lettem fekete bárányból az ő tanítványa. 

„Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.

Csúf, de te gyönyörűnek találtál.

Végig hallgattad mindig, amit mondtam.

Halandóból így lettem halhatatlan.” (Pilinszky János: Átváltozás)

Örök életet kaptam, megbocsátást és egy teljesen új identitást. Azóta tudom, hallja az imáim, és szabad bejárásom van Jézus által az Atyához. Jézus egy új szövetséget adott nekünk, a legnagyobb ajándékot. Nevemen szólított, öröktől fogva elhívott. Figyeli a lépteim, és tudja, hogy kiforr lassan az ő arca bennem. Mindannyian, akik válaszoltunk a hívására, hasonlatosak leszünk hozzá, ő ezt megígérte, és én hiszek neki. Várva várom azt a pillanatot, amikor majd együtt ülhetek le vele és a többi testvéremmel az asztalához. Megterített, ékes asztalához, ahol „…nem lesz többé se ellenség, se barát, se vér szerinti rokonság, se szülő, se feleség. Mindenki mindenkije lesz mindenkinek, áthatva az Atya, a Fiú és a Szentlélek egyetemesen beteljesült ígéretétől. Ennél az asztalnál mindenkinek akad egy szék, s mindenki a maga eleve kijelölt, ezerszer áldott helyére kerül – annyi vita, helycsere és zűrzavar után.” (Pilinszky János: Imádságért. Forrás: Új Ember, 1979. október 7.)

Mindannyiunknak meg kell állni majd az ő trónszéke előtt. Vajon milyen lesz végre szemtől szemben találkozni? Vágyom, hogy meglássam Isten arcát, és a ragyogó szemének tüzében ne égjek el, ne széna és szalma legyen az életem, hanem meg tudjak állni előtte. Egyre jobban vágyom erre: örökké vele lenni. És te is, aki most olvasol engem, kívánom, hogy együtt telepedjünk le az Úr asztalához, ha itt az idő.

„Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. Ahhoz az asztalhoz, hol a Nappal és a csillagokkal együtt a hétköznapok is kialszanak, s egyedül a te békéd világít. Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke.” (Pilinszky: Imádságért)

Viktória

 

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d bloggers like this: