„Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Én meggyógyítalak.” (2. Királyok 20:5)
Hirtelen hervadt le arcodról a mosoly,
szívedet ólomsúlyként nyomja a bánat…
Ezért van, hogy szemedben csüggedés honol,
megoldásra vágyol, de az még várat.
Váratlanul sok teher szakadt rád,
beszélnél is róla meg nem is…
Erőtlenséged kívül némaságba vált,
míg belül a lelked hullatja könnyeit.
Hidd el, így látnom téged nekem is fáj,
hiszen az én alkotásom vagy,
én vagyok a te Mennyei Atyád,
aki téged megváltottalak.
Engedd, hogy megöleljelek, leányom!
Ölelésemben lelhetsz csak vigaszra.
Életed minden részletét én tartom számon,
én adok értelmet minden szakasznak.
Magadba roskadsz lassan,
hadd emeljem fel tekinteted!
Engedd, hogy hajadat simogassam!
Hadd gyógyítsam meg összetört szíved!
Ne feledd, hogy sosem hagylak el,
ne add fel, mert bennem van a remény!
Hercegnőm vagy, ne csüggedj el!
Megsegítlek, gazdagon megáldalak én –
Van még számodra feladat e föld kerekén….
Tóth Renáta
