Mircsi, a Bella Girl 5. kiadványában megjelenő a Legyél Te is napraforgó! c. írása egy fantasztikus könyvajánló is egyben! Az élet játéka egy olyan könyv, amelyet kötelező olvasmánnyá kellene tenni!
Van valami furcsa rajongásom a napraforgók iránt: tetszik bennük, hogy szép nagyok, gyönyörű sárgák, megállnak önmagukban, erősek. Még a napraforgó emoji is tök jól néz ki: 🌻. Fogalmam sincs, honnan jött, de újra és újra észreveszem ezt a motívumot, sőt a saját Facebook-közösségemben még azt is elterjesztettem, hogy ha valaki valami jót posztol vagy kommentel, akkor napraforgó emojival lehet jutalmazni.
Elgondolkoztam, hogy miért jelent olyan sokat nekem ez a virág. Persze, szép sárga és az ember jókedvre derül tőle, meg nagy, erőt sugárzó növény. De ennél sokkal több van benne. A neve szerint ez egy olyan virág, ami a nap felé fordul, és ez az, amit eltanulhatunk tőle.
Nem számít neki, milyenek a körülmények, az éltető nap felé fordul. A saját életünkre lefordítva számomra ez azt jelenti, hogy keressük azt a pozitívumot, ami erőt, reményt ad, ami táplál, nem számít, miben vagyunk éppen. Keresztényként Isten az, akire nézhetünk, és azt hiszem, hogy ha Ő már megvan, akkor sokkal könnyebb napsugarakat keresni.
Minden helyzetben vannak dolgok, amik reményt adnak, amiket értékelni lehet.
Ha még nem olvastad Eleanor H. Portertől Az élet játéka című könyvet, akkor szeretettel ajánlom a figyelmedbe. Egy Pollyanna nevű lányról szól, aki sok nehézségen ment keresztül, de az apukája tanított neki egy játékot, és ez segít neki a legsötétebb, legszomorúbb pillanatokban is. A játék lényege, hogy minden szituációban kell találnia valami jót. Azt hiszem, valami ilyesmiről szól, ha mi is napraforgóként viselkedünk.
Akármilyen is a helyzet, tedd meg a tőled telhetőt, és amikor már nincs mit tenni, igazából akkor is van: a látásmódodon mindig tudsz változni. Válaszd azt, hogy a jót keresed, a reményt keresed, a lehetőségeket keresed!
Akár el is kezdheted játszani Pollyanna játékát – legyél te is napraforgó!
Egy verssel búcsúzom az egyik kedvenc költőm, Rupi Kaur tollából, ami kicsit más szavakkal, de ugyanezt mondja:
bár tudják
hogy nem lesznek itt sokáig
mégis az életet választják
a legfényesebb életet
– napraforgók
(Rupi Kaur napraforgók című versét Kamper Gergely fordításában idéztem)
