Martina dicsőítő alkalomra készült, mikor felhívtam, hogy készítenék vele egy interjút…
Mesélj kicsit magadról!
Nagycsaládból jövök. Egy kis Dél-Magyarországi szabadkeresztény gyülekezet zongoristája és énekese vagyok. Jelenleg 18 éves, szingli.
Hogyan jellemeznéd magad 3 szóban?
Örökmozgó, zenebohóc, művészlélek.
Hogyan vált fontossá a zene az életedben?
Apukám sokat énekelt nekünk. Volt egy régi énekkönyvünk, abból kértem mindig, hogy énekeljen velem. Igazából anyaméhtől fogva szívom magamba a dalokat. A szüleim mesélték, hogy mindig elénekeltem a napi eseményeket, így ringattam magam álomba. Ha nem értették, amit mondok, azt mondtam nekik, hogy spanyolul beszélek. Gyerekkoromban egy március15.-én írtam egy dalt. Rettenetes lett, de befejeztem.
Többféle hangszeren is játszol…
A zongora a kedvenc hangszerem, de nem tanultam. Akkordokat hallás után játszok. Klarinétozom 10 éve. Az ukulelét (nyári táborokban), melodikát és kalimbát is szeretem. Meg szeretem még a szájharmonikát. A covid alatt kezdtem el ezeket kipróbálni. Ha minden kötél szakad, némelyik kettőn egyszerre is képes vagyok szórakozni.
Mi vezetett oda, hogy elkezdj saját dalokat írni?
2020 szeptemberében apukám meghalt, utána decemberben írtam az első dalt. „A” (nagybetűs) FEHÉR ZONGORÁMAT még tőle kaptam. Fájdalom és kilátástalanság. Akkor kiút volt a zeneírás. Illetve szakgimnáziumba járok pedagógia szakra, ahol nemrég kiderült, hogy csak jövőre érettségizhetünk, jövőre kaphatunk szakmát. Pedagógiából emeltezni akartam…
Ne kérdezzem meg, hogy hova mész tovább, ugye? Nevetek…
Nincs lehetőségem zenei pályára menni – mondja Martina, fejét rázva – mert klarinéton túl fiatalon kezdtem játszani. Rosszul fejlődtek a kézcsontjaim, nem megy úgy, mint mehetne. Zongorából nem vagyok elég képzett. Gondolkoztam más szakokon is. Szerettem, volna felmenni Pestre tanulni, mert az összes barátom ott van. Elmentem ELTE nyílt napra, és nagyon imádkoztam, hogy Isten mutassa meg, hol lenne jó továbbtanulni, de az volt bennem, hogy nem az egyetemek oldalán fogom megtalálni a választ. Mikor aznap hajnalban hazaértem Pestről, az első utam a stúdióba vezetett. A dalszerzős füzetem tele volt szövegekkel. 1 év kihagyás után leporoltuk a hangszereket. Azt éreztem, hogy soha többet nem akarom abbahagyni a zeneírást. Akkor már tudtam, hogy ez lesz az album címe: Vízre lépek!
A családod is részt vesz a dalok megalkotásában? Hogyan született meg ez az album?
Márk, a bátyám egy személyben a zenei producerem. Együtt indultunk. A háttérben sokat inspirál, és persze a zenét is ő keveri. Mindig azt mondja, amikor én úgy érzem nem megy, hogy:
– Martina, meg tudod csinálni!
Decemberben volt egy kb. 1 hetes szünetem, amit önkényesen vettem ki magamnak.. Az a cél lebegett előttem, hogy muszáj elkészítenem az albumot. Rendkívüli hét volt. Csak Istenre figyeltem. Örökkévaló értékeket készítettem.
Kaptál valamilyen visszajelzést a dalokkal kapcsolatban?
Egy zeneiskolai fellépésen egyszer megbökött valaki:
– Szia Martina, tudom nem ismersz, de nagyon szeretem a dalaidat.
Instagramon be is rakták egy képhez aláfestésnek a Vízre lépek dalomat. 🙂
Milyen üzenetet küldenél azoknak, akik szintén dal készítéssel foglalkoznak?
A zene és maga a dicsőítés Isten ajándéka. Az, hogy erre képesek vagyunk, az mind az Ő dicsősége. Ne vesztegessük az időt. Merjük megtapasztalni az Isten imádatában rejlő gyógyulási lehetőséget. Ez minden mást felülír, de a megoldás nem mindig úgy érkezik, ahogy elképzeltük
Számomra a dalszerzés az, ahol a MŰVÉSZET, az AJÁNDÉK és a CSODA összeér.
Az interjút készítette:
Rajnai Lídia
Martina albuma megtalálható az alábbi néven: YouTube – MRT Vízre lépek album 2023