Ahogy olvastam az abortuszról szóló statisztikákat, jelentéseket és értekezéseket, akarva-akaratlanul is egy-egy személyes beszámolóra bukkantam. Ezek a megrázó történetek korombeli (vagy még fiatalabb) lányokról szólnak, akiknek számomra ismeretlen döntéseket kellett meghozniuk.
Ezek a lányok nagyon fiatalon lettek terhesek, és el kellett dönteniük, mit tegyenek a szívük alatt növekedő magzattal. Volt, aki megszülte és felnevelte, vagy örökbe adta; volt, aki elvetette a babát. Bárhogyan is döntöttek, mindegyik csoportból volt olyan, aki megkönnyebbült, volt, aki szégyenkezett, és aki megbánta a döntését. Valaki könnyen túltette magát a dolgon, más azóta is hordozza a terhét. Kívülállóként könnyű megmondani, mi hogyan cselekednénk egy ilyen szituációban, de a legnagyobb empátiával és jószándékkal sem tudjuk átérezni annak a személynek a helyzetét, akinek végül meg kell hoznia a döntést. Jó, ha megismerjük a jelentősebb vezetők, szervezetek, mozgalmak, kormányok szemléletmódját az abortuszt illetően, mégis, végső soron nem ők fogják eldönteni, hogy világra jön-e egy gyermek vagy nem.
A nemzetközi szakirodalomból egyértelműen kiderül, hogy attól, hogy az abortuszt tiltólistára helyezik, a számuk nem csökken, sőt, az illegálisan (vagyis a nem biztonságos körülmények között) végrehajtott abortuszok száma megnő (InfoTablo – 2019. július 11.; WHO).
Magyarországon a terhességmegszakítások száma összességében csökkenő tendenciát mutat, (ez 2016-ban 30,4 ezer magzatot jelentett), viszont a 15–19 éves tini lányok körében nőtt a számuk: még mindig rengeteg nő kerül válsághelyzetbe.
Szerző: Terecskei Aliz
A teljes cikk a nyomtatott Bella Girl Magazinunk negyedik számában olvasható. IDE kattintva a nyomtatott magazin előfizethető és a korábbi lapszám megrendelhető.
