Test+lélek

Ne állj neki egyedül!

segítségkérés, segítségnyújtás gondok esetén
írta: Hannah

Amikor úgy érzed, hogy összedőlt minden, és csak ülsz a szobádban, és sírsz, sírsz, sírsz, akkor nem örülnél, ha valaki látna, nem igaz?

Én is voltam már így. Amikor az egész világod összeomlik, és egy nagy rakás szerencsétlenségnek érzed magad, jó lenne, ha egyszerre csak jönne valaki, és csinálna valamit, amitől elmúlik az egész fájdalom. Egyfelől egyedül szeretnél lenni, másfelől meg szeretnéd, ha valaki megölelgetne, akinek a vállán jól kisírhatnád magad.

Már nagyon sokszor éreztem így, néha mindezt egyszerre. Össze voltam törve, de erősnek akartam mutatkozni, vágytam arra, hogy mentsen meg valaki, de közben ne lássa senki, milyen állapotban vagyok, és közben mindenki tudja meg, hogy hogy érzem magam. Össze voltam zavarodva. 

Leírom, mit találtam ki.

Amikor nehéz az élet, van, hogy a legjobb megoldás, hogyha hagyod, hogy valaki melléd lépjen, és segítsen.

Szabad gyengének lenni,
és szabad erősnek is.
De legfőképpen szabad
más emberekre támaszkodni.
Nem azért vagyunk ezen a földön,  
hogy egyedül éljünk,
hanem hogy szeressük
és segítsük egymást.

Mindannyian növekedünk, és növekedés közben tanuljuk a dolgokat. Egyszerre egy dolgot, egyszerre egy napot. Az egyik nap szárnyalunk, a másik nap a mélybe zuhanunk. Az élet egy őrült, kiszámíthatatlan utazás, és pont ezért vagyok hálás, hogy vannak barátok és mentorok az életemben.

Nevelkedésemben többnyire egyedül voltam, magamban. Nem beszélgettem senkivel arról, hogy hogyan érzem magam, vagy mi újság, így hát nehéz volt elkezdeni megosztani másokkal a gondolataimat.

Kell, hogy valaki lássa,
amikor össze vagyunk törve,
hogy rájöjjünk, hogy így is szeretnek minket.

Amikor összetörtem, szükségem volt emberekre, akik bátorítottak, és akiknek elhittem, hogy fel lehet állni újra.

Azért is jó, hogy emberek vesznek körül minket, mert amikor éppen hullámhegyen vagyunk, akkor tudunk olyanokat bátorítani, akik meg éppen hullámvölgyben vannak.

Szeretem ezt az idézetet: 

“Soha ne nézz le senkit, csak ha éppen felsegíted!”

Az igazság az, hogy nem tudunk felsegíteni senkit, csak ha előtte elég bátrak vagyunk ahhoz, hogy beengedjük. Csak akkor fogják mások megmutatni nekünk, hogy milyen sebezhetőek, ha előtte azt érzik, hogy nyitottak vagyunk rájuk.  Mindannyian együtt éljük az életet, és együtt élünk meg magasba emelő élményeket, de akár szívszorítóakat is.  

A valóság az, hogy akármi álljon előttünk, soha nem az a feladatunk, hogy egyedül álljunk neki.  Az a feladatunk, hogy behívjunk embereket az életünkbe, és hagyjuk, hogy szeressenek, amikor úgy érezzük, hogy nem vagyunk szerethetőek, és hogy hagyjuk, hogy örüljenek, amikor mi úgy érezzük, hogy a világ omlott össze.

Azért vagyunk, hogy szeretve legyünk,
és ezt a szeretetet továbbadjuk másoknak,
amikor már újra fel tudtunk állni.

Keress embereket,
akiket be tudsz engedni az életedbe,
hogy veled legyenek
jó és rossz időkben egyaránt!
Hidd el, megéri.
TE megéred!

1 hozzászólás

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d blogger ezt szereti: