Test+lélek

Mindig örülni

írta: Fannygirl

Manapság elég nehéz örülni. A sok gond, betegség, fáradtság, rohanás, munka ránk nehezedik. A sulisokat a dolgozatok, felelések, vizsgák szinte árnyként követik a hétköznapjaik szabad perceibe is.

Mi nem érünk rá örülni…. méghogy mindig?

Hát nem vagyunk már mi kisgyerekek, hogy mindig mindennek örüljünk. Nem annyiból áll csupán az élet, hogy megkapjuk-e a játékot, babát, nyalókat, amire vágytunk vagy sem.

Ma már sokkal, de sokkal nagyobb, komolyabb dolgokról van szó.

És mégis örülni?

Igen, mégis mindig örülni.

„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Filippi 4:4)

Erre szólítja fel Pál a Fillippibelieket és minket is. Azt gondolná az ember: „Hogy persze, ő könnyen mondja, biztos pont jól ment a sora, mikor ezeket írta”. Mert hát mikor az ember körül minden boldog és tökéletes, akkor mi is könnyen örülünk, mondunk hálát. Az igazi kihívás az, mikor a fájdalomban, a reménytelenségben és az elkeseredettségben örülsz!

Na, ez aztán a nehéz! Pál mégis pont ezt teszi. Épp a börtönben csücsül, nem tud semmit a sorsa felől, az is könnyen megeshet, hogy másnap reggel a feje már messzebb lesz a testétől, mint a megszokott. És mégis mit tesz? Levelet ír, amiben dicséri az Urat, és örömre buzdítja a testvéreit!

Ugye, milyen furcsa szokásai voltak ennek az embernek?

Örüljetek; ismét mondom, örüljetek mindig!  Miért kell erre ennyire felhívni a figyelmet, hogy még meg is ismétli? Hát nem elég azt mondani, hogy na, skacok, legyetek happy, minden ok lesz majd egyszer? De nem bizony.

Pál példáján (és a saját csokiböjtömön keresztül) az Úr tökéletesen megmutatta nekem, hogy honnan kell és honnan jön az igazi öröm. Ha ismerném a Pál által használt nyelvet, szinte biztosnak érzem, hogy leírnám. Pál erre az örömre egy sokkal árnyaltabb szót használt. Van az az öröm, mikor megeszel egy szelet csokit, szép ruhát veszel fel, nagyobb címletű pénzt vagy ajándékot kapsz. De mindez mulandó. És mindezt a világban is érzékelik, éppen ezért van ennyi elkeseredett, csalódott depressziós, öngyilkos ember. A világban nincs tartós öröm. De Isten egy másfajta, máshonnan jövő örömöt kínál fel. Többet és jobbat, mint amit el tudnánk képzelni. Egy olyan örömöt, ami a viharban is kitart.

Engedj meg nekem egy kis kitérőt a viharhoz.

„Míg eveztek, ő elaludt. Hirtelen szélvész csapott le a tóra. A hullámok már-már elborították őket, úgyhogy életveszélyben forogtak. Odamentek hozzá, felkeltették, így szólva: „Mester! Mester! Itt veszünk!”. Fölkelt és parancsolt a szélnek és a hullámoknak. Erre elült a háborgás, és minden elcsendesedett. Akkor hozzájuk fordult: „Hol a hitetek?”  ( Lukács 8:23-25 a)

Pár szót emelnék ki: elaludt; már-már elborították; parancsolt; elcsendesedett.

Lesz és van is olyan helyzet az életben, mikor úgy érezzük, hogy már majdnem elönti a kis csónakunkat a víz. Nagy a baj, pánikba esünk, a félelem felülkerekedik és csak a negatív gondolatok, a reménytelenség jön elő újra és újra az agyunkban. Aztán jön Jézus, és minden elcsendesedik.

Lehet, hogy épp most úgy érzed, hogy semmi reményed nincs a boldogságra, a jólétre és az egészségre. De vésd jól az eszedbe: Jézus a viharban is Jézus! Ha minden más összeborul, Ő akkor is az a biztos talaj marad, akire építhetsz. Ha belé veted az örömödet, akkor nem csalatkozol, nem szégyenülsz meg.

Hidd el, hogy te Isten gyermeke vagy, és mint olyan, minden bibliai ígéret, a legmélyebb szeretet, a legtartalmasabb kapcsolat már a tiéd. Ennek lehet örülni, nem?

És nincs olyan, hogy de; nincs kizáró tényező. Isten a bűneidtől, problémáidtól, hiányosságaidtól függetlenül adja, csak úgy kegyelemből.

Ezek után pedig mindegy, hogy mi jön szembe; mindegy, hogy mekkora Góliát nevet az arcodba; nem számít, hogy mennyire hánykolódik az a csónak, te örülsz, mert egy felfoghatatlan értékű ajándékot kaptál.

„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!”

Így már nem is olyan nehéz, ugye? ☺

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d blogger ezt szereti: