Test+lélek

Mi a helyzet… a munkahelyi szexuális zaklatással?

írta: BellaGirl

A nők majdnem felének van már tapasztalata a munkahelyi szexuális zaklatások terén. De ennek nem kellene így lennie, – itt az ideje, hogy kiálljunk magunkért!

Tudtad, hogy az ausztrál nők 75 százaléka találkozik nemkívánatos szexuális magatartásformákkal a munkahelyén? 75 százalék!

Az „Our Watch” (ausztrál nemzeti alapítvány, melynek feladata, hogy megakadályozza a nők és gyermekek elleni erőszakot) vezérigazgatója, Mary Barry elmondása szerint, ez az elkeserítő valóság, amivel a legtöbb nőnek szembe kell néznie.

A nagy kérdés, hogy mit kezdjünk ezzel a helyzettel?

    A: Meneküljünk, bújjunk el

    B: Találjuk meg a „belső bátorságunk”

        (Tipp: Válaszd a B-t!, Válaszd a B-t!)

De hogyan?! Ha a szexuális zaklatás ennyire gyakori a munkahelyeken, akkor hogyan tehetünk ellene?

Sok fiatal nő nem találja a megoldást, mert fél, és az állását is félti.

Annak érdekében, hogy többet tudjak meg a kérdésről, a 18 éves Shannonnal beszélgettem. Nagyszerű tanáccsal szolgált arra vonatkozólag, hogy hogyan kezeljük a munkahelyi szexuális zaklatásokat.

 

              Ne félj, légy magabiztos, és szállj szembe a zaklatóval!

 

Shannon úgy érzi, annyi minden van, amit mondania kellett volna, amikor szexuálisan zaklatták, ezért boldogan kapott az alkalmon, hogy megossza történetét annak érdekében, hogy mások megtalálhassák a „belső bátorságukat”.

 

                                                     Milyen is a zaklatás?

Shannont egy konyhai kisegítő zaklatta verbálisan és testbeszéddel. Bár soha nem érintette meg őt elítélendő módon, állandóan azt kérdezgette, mikor tölti be a 18-at, szexinek nevezte, randira hívta, és a szemöldökét húzogatta minden alkalommal, amikor a lány belépett a konyhába. Azt állította, hogy szerelmes belé (hányadék!), és egyáltalán nem érdekelte, hogy Shannonnak barátja van (vagy, hogy neki pedig barátnője!). Nagyon kellemetlen és nem helyén való helyzet volt.

 

                                Milyen választ adhatunk a szexuális zaklatásra?

Volt idő, amikor Shannon úgy érezte, semmit sem tud tenni – és éppen ez az, kedves hölgyeim, amit a zaklató el akar érni – hogy tehetetlennek érezzük magunknak! Szóval, az első, amit tehetsz, hogy felismered ezt a „tehetetlenség” érzést. A második, hogy hallatod a hangod. Beszélj magabiztosan a zaklatóval, a főnököddel vagy valakivel, aki meghallgat, és segít neked! Ha elvicceled, vagy lerázod magadról, az csak bátorítani fogja a zaklatót, hogy tovább folytassa. Shannon meglehetősen félt, úgyhogy az anyukájához fordult. „Amikor anya megtudta, mi a helyzet, nagyon elkeseredett, és bejött velem a munkahelyemre, hogy együtt beszéljünk a főnökömmel. Egyedül nem lettem volna rá képes. Sohasem ment jól, hogy kiálljak magamért. Anya viszont nagyon ért hozzá, hogyan kell egyszerre kedvesnek és határozottnak lenni.” Olyan hölgynek tűnik, akinek már van gyakorlata! Ez olyasvalami, amit te is megszerezhetsz.

Shannon abszolút meg tudja érteni, ha valaki fél kiállni magáért, de a legnagyobb tanulság, amit megtanult ebből az esetből, az volt, hogy a zaklatást azonnal jelenteni kell. Amint egy férfi úgy érzi, övé a kontroll, nem fog megállni. Shannon a félelem miatt nem jelentette a zaklatást elég hamar, így ez túl sokáig folytatódhatott – pedig sokkal hamarabb vége lehetett volna.

 

Jelentsd a zaklatást már rögtön az elején!

Miután az édesanyjával elment, hogy beszéljen a főnökével, a zaklató teljesen leállt, és egyáltalán nem szólt Shannonhoz. A negatív oldal az volt, hogy passzív-agresszív lett, nem köszönt Shannonnak a műszak kezdetén, és sokkal mérgesebb volt, ha a lány apró hibákat vétett. Néhány hónap múlva viszont lassan megnyugodott, és kicsit barátságosabb lett. A zaklatások pedig lecsökkentek arra a „buta szemöldök dologra”, amit állandóan csinált.

Mivel Shannon szerette az állását, visszavágott, bár megvolt a kísértés, hogy kilépjen. Ez egy olyan probléma, amivel a legtöbb fiatal nőnek szembe kell néznie élete során – ha nem is a munkahelyén, lehet, hogy az utcán vagy az iskolában. Bárhol és bármikor is történjen, ismerd fel, nevezd a nevén, és jelentsd!

Kétségtelenül ijesztő lehet szembeszállni valakivel, aki miatt kényelmetlenül érzed magad, főleg, ha az illetőnek éles a nyelve, és számíthatsz rá, hogy úgy vág majd vissza, hogy az fájjon. Próbáld nem támadni őt! Egyszerűen és egyenesen fogalmazz! Mondd el, hogy pontosan mi az, ami zavar a viselkedésében, és mi a terved arra az esetre, ha nem változtat a magatartásán! Nézz a szemébe, és mondd: „Figyelj, amikor – „ezt és ezt csinálod” – akkor nagyon kényelmetlenül érzem magam. Kérlek, hagyd abba!”! Még azt is hozzáteheted: „Ha ez így megy tovább, kénytelen leszek elmondani a főnöknek.” Ha úgy tesz, mintha bolhából elefántot csinálnál, csak maradj erős, az érzéseid helyénvalóak! Próbálkozhatsz még ilyesmivel: „Lehet, hogy neked ez elfogadható, de nekem nem.” vagy „Megpróbálhatnád az én szemszögemből nézni a dolgot.” vagy „Nekem is jogom van ahhoz, hogy jól érezzem magam a munkahelyemen.”. Ha úgy érzed, nem értett meg, akkor mindenképpen fordulj a főnökeidhez!

Sajnos a főnökeink nem mindig kezelik úgy a helyzetet, ahogy azt reméljük. Van úgy, hogy a rendőrség is csalódást okoz. Talán megpróbálnak lerázni téged, hülyének néznek, nevetségessé próbálnak tenni, mintha mindez a te hibád lenne, vagy mintha te csak egy problémázó lennél. De próbáld elképzelni, hogy a legjobb barátnőd vagy a kishúgod megy keresztül ugyanezen, és harcolj úgy, mintha értük harcolnál! Mondhatod például ezt: „Úgy érzem, zaklatnak. Tényleg azt akarja, hogy ilyen hangulat uralkodjon az alkalmazottai között?” vagy „Nem akarok problémát okozni, de jól akarom érezni magamat a munkahelyemen.” vagy „Ha nem vesz komolyan, kénytelen leszek találni valaki mást, akivel beszélhetek.”.

Vannak, akiket nem tanítottak meg arra, hogy a diszkrimináció, a zaklatás és az agresszió sohasem elfogadható. Vannak, akik olyan országban nőnek fel, ahol mindez elfogadott. De ha azt akarjuk, hogy a közösségeinkben ez ne így legyen, akkor proaktív válaszra van szükségünk.

Konfrontáld a zaklatót, és miután megtaláltad a „belső bátorságod”, tudasd vele, hogy nem fogadod el az egyenlőtlen bánásmódot! Fogj össze más magabiztos fiatal nőkkel, és hallassátok a hangotokat együtt!

 

 

Az Ausztrál Emberjogi Bizottság javaslatai:

 

  •   Jelezd a problémádat közvetlenül a zaklatónak, és mondd el, hogy a viselkedése nemkívánatos!
  •   Fogalmazd meg a panaszt a felettesednek/munkáltatódnak!
  •   Beszélj egy kollégáddal, aki támogat!
  •  Beszélj egy szakszervezeti küldöttel vagy munkahelyi képviselővel, hogy tanácsot kapj!
  •  Jogi tanácsért vedd fel a kapcsolatot egy helyi jogi központtal vagy a dolgozó nők központjával!

 

Fordította: Szerencsés Dorka

 

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d blogger ezt szereti: