Test+lélek

Korona-mizéria

írta: BellaGirl

Első reakcióm a „jaj, szegény kínaiak” volt. Aztán a „hűha, az olaszok elég közel vannak ”. De nem mondhatnám, hogy komolyan elgondolkoztam volna a dolgon, pláne nem azon, mit kellene nekem tennem ebben a helyzetben. Tudom, hogy gáz, de még csak nem is imádkoztam a beteg emberekért.
Aztán jöttek a hírek kollegáktól, fészen, nem lehetett nem foglalkozni a helyzettel, mindenképpen hatott rám. A lelki békém megőrzése érdekben nem hagytam magam megfélemlíteni, folytattam a megszokott életemet. Tipikus stuccpolitika.

A város azon részén lakom, ahol a legtöbb kínai megfordul, úgyhogy azért a szám elé húztam a sálamat, ha szembejöttek. Amikor a főnököm bejelentette, hogy aki úgy érzi, az ebben a járványos helyzetben dolgozzon nyugodtan otthonról, én még mindig úgy gondoltam, ez felesleges, hiszen még a tömegközlekedést sem kell használnom, hogy bemenjek az irodába.

De tegnap éjjel valami megváltozott bennem. Mondhatnám, hogy szólt hozzám az Úr, de igazából csak felébredtem, és olyan új gondolatok jöttek az elmémbe, amiken magam is meglepődtem. Reggelre pedig hálával teli szívvel ébredtem, megköszöntem az Atyának, hogy tanácsaival vezet engem. 

Tehát, amire eljutottam:

  • Amit megtehetek, azt meg is kell tennem másokért és magamért. Nem csak valamit, hanem a maximálisat, ami rajtam múlik, az istenfélelem és a szeretet miatt. És hogy később ne vádoljon a lelkiismeretem. Hiszen hordozhatják azok is a vírust, akiken nem jelennek meg a tünetek.
  • Tehát, élek az otthondolgozás lehetőségével, minimálisra csökkentek a következő 2 hétben (egyelőre) minden személyes kontaktust. Nem utazom tömegközlekedéssel, nem találkozom a barátnőmmel, nem megyek gyerekvigyázni, gyülekezetbe, a boltba is saját készítésű maszkkal ugrom le, ha szükséges. Megkérem a fiamat, hogy ő is hasonlóan tegyen.
  • Elmentem ma bevásárolni, semmilyen fertőtlenítő nem volt már, sem maszk, sem C vitamin. Vettem viszont tésztát, szardíniát, zacskós leveseket, zsemléket a fagyasztóba, gabonapelyhet, intimbetétet, WC papírt, csokit, konzerv lencsét és babot, kolbászt. Nagy mennyiség nem fér el a kicsi konyhámban, de egy ideig kitart majd azért.
  • Imádkozom az családomért, ismerősökért, az országért, még a vezetőkért is. Tartom a kapcsolatot a szeretteimmel online, telefonon. Ha szükségük lenne rám pl. ápolás miatt, eldöntöttem, hogy maszkban kesztyűben készen állok rá.
  •  Igyekezni fogok az estéimet tartalmasan tölteni, filmet nézek, igei üzenetet hallgatok, olvasok, talán még naplót is vezetek majd az önkéntes karanténban megtapasztaltakról. Ha pedig már nagyon kimozdulhatnékom lesz, rollerezni fogok a kis utcákban.
  •  Jelenleg teljes békességre jutottam, de ha később rám törne a pánik, tudatosan hálát fogok adni, hogy van egy Mindenható Atyám, aki szeret, és kézben tart mindent. Mondhatnám, hogy mint egy király, koronával a fején uralkodik a mindenség felett. Jelenleg nincs róla meggyőződésem, hogy elkerül-e a betegség, de ha nem, Ő akkor is velem lesz, és átvisz majd rajta.

Kívánom, hogy te is, kedves olvasóm, juss el az Isten mindent meghaladó békességére, erősödj meg testben és lélekben egyaránt, hogy Krisztus dicsőségére tudjunk élni ezekben a különleges időkben is.
„Mert ugyan ki más lehetne a mi reménységünk, örömünk és győzelmi koronánk, ha majd megállunk Urunk, Jézus előtt, amikor visszajön?” (1 Thesszalonika 2:19)
G.Á.

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d bloggers like this: