Test+lélek

Élettempó

Élettempó

Úgy beszélték meg, hogy ötkor a parkban találkoznak. Elnézte az óráját és már fél ötkor ott volt. Dühöngött, ki nem állhatta a várakozást. Lendületes, energikus fiatalember volt, gyűlölte az üresjáratot.

Mérgében nem vette észre a napsugarat, nem érezte a virágok bódító illatát, nem hallotta a fák halk susogását, mogorván vetette le magát egy nyárfa tövébe. Emésztette a türelmetlenség. Az arasznyi kis szürke emberkének kétszer is rá kellett kiáltania, amíg meghallotta.

– Tudom, hol szorít a csizma! Ide nézz! – és azzal levágta a morcos alak zakójának legalsó gombját és egy másikat varrt a helyére. – Ha egyszer balra csavarod ezt, nem kell többé várakoznod, hipp-hopp elérsz a pillanathoz, ahol lenni szeretnél! – és ezzel eltűnt.
– Nagyszerű! – ujjongott a türelmetlen fiatalember –, pont erre van szükségem. És már csavart is a gombon. Ujját még le sem vette róla, már ott állt a menyasszonya. – Mivel úgyis eldöntött dolog, hogy összeházasodunk… – egy gombcsavarás és már végéhez közeledett a lakodalom.
– Milyenek lesznek a gyermekeim? – alig ötlött fejébe a gondolat, egy gombérintés és már ugrándozott körülötte a fia meg a lánya.
– És az emeletráépítés? Idegesít, hogy nem számítottam-e el magam? – csavarás balra és a család már be is költözött.
– Most még a karrierem érdekel – a választ azonnal megadta a gomb, ott találta magát a kiszemelt, kényelmes és reprezentatív karosszékben. … és csavarta, csavarta a varázsgombot, a várakozás nélküli, a pillanat alatti beteljesülés mámora teljesen hatalmába kerítette, míg rémülten fel nem kiáltott rettenetes félelmében: a halálos ágyán találta magát!
– Mit nem adnék érte, ha legalább csak egy kicsit is vissza lehetne forgatni az egészet. Hiszen még nem is jutott időm arra, hogy éljek…

Még nem tudta, merje-e megérinteni azt a gombot, annyira remegett a keze. Ekkor nagy ütést érzett…

– Azonnal kérj bocsánatot a bácsitól, mondtam, hogy arra labdázz, mert eltalálsz valakit. Ne haragudjon, annyira sajnálom, olyan jól aludt. Biztosan valami szépet álmodott.

A. Spoerl nyomán

„Jó, ha van egy végcél, amely felé utazunk,
de a vége felé megérted,
végül is maga az utazás az igazi cél.”

Forrás: Életút Magazin, 2016. tavasz
Kiáltás az Életért Egyesület

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d blogger ezt szereti: