Test+lélek

Bolyongások a fantázia világában

Írta: Sabrina Peters

Felnőttként visszatekintve most már látom, hogy azok a keresztény romantikus könyvek egyáltalán nem olyan ártalmatlanok, mint amilyennek akkoriban tűntek. Kamaszként órákat töltöttem azzal, hogy álmodoztam a jövendőbeli férjemről. Ezek a könyvek olyan érzéseket és érzelmeket keltettek bennem, amelyeknek még évekig nem kellett volna felszínre jönniük. Szexuális vágyakat ébresztettek bennem, melyek csodálatosak és Istentől valóak a megfelelő időben. De előtte? Nem igazán jók.

A késői kamasz éveim ezekről a káros szexuális fantáziálásokról szóltak, és mindarról, ami ezzel együtt jár.

Mindig is szoros volt Jézussal a kapcsolatom, így gyakran mentem hozzá könyörögve, hogy vegye el ezeket a gondolataimat, és mutassa meg, hogy hogyan lehet önuralmam. Isten folyamatosan adott nekem lehetőséget arra, hogy egyszerűen hátrahagyjam, de én mégis a fantáziálgatást választottam, abban merültem el. A szégyenem és a bűntudatom rabjává váltam, és nem tudtam, hogyan tudnék megszabadulni ezektől. A legmélyebb ponton ott tartottam, hogy az internetes keresőben található legrémesebb pornóregényből olvastam pár fejezetet, bűntudattal és szégyenkezve.

Ha Isten nem lép akkor és ott közbe, nyugodt szívvel állíthatom, szép lassan pornó- regény-függővé váltam volna. Emlékszem, hogy hajnali háromkor ébren voltam egyedül a szobámban,  s kiáltottam az Úrhoz, hogy szabadítson meg. Akkor, ott annyira tisztán szólt hozzám Isten:

“EZ A TE DÖNTÉSED. Segítek neked megküzdeni a harcokat, de neked kell ELŐSZÖR ENGEM választanod.”

Attól a naptól kezdve, bár a harc nem szűnt meg, mindig éreztem, hogy Ő küzd értem.

Véget vetettem az elszigeteltségemnek. Bizalmas barátaimtól és mentoroktól kértem segítséget. Meg kellett tanítanom az agyamnak, hogy elkerülje azokat a dolgokat, amelyek beindították volna a dominóeffektust az önuralmam elvesztéséhez. A szégyenérzetem kezdett elmúlni, ahogy megvallottam a legsötétebb titkaimat, és engedtem, hogy mások jó tanácsokkal segítsenek rajtam.

Ahogy idősebb lettem, és lett egy komoly kapcsolatom egy fiúval (aki nagyszerű ember, és  már a férjem), küzdöttem, hogy megtaláljam az egyensúlyt a tisztaság és a szerelem között, mert néha úgy éreztem, hogy visszatérek a régi szokásaimhoz.

Órákat töltöttem az én Királyommal. Újra meg újra megerősített engem abban, hogy ki is vagyok én őbenne. Engedtem, hogy megvizsgálja az elmém, és megmutassa, mi az, aminek NINCS OTT HELYE.

Azáltal, hogy időt szántam Istenre, és engedtem,
hogy a Szentlélek elvégezze a munkáját bennem,
az önuralmam már nem volt kérdéses többé.

Az adott biztonságérzetet, hogy tudtam: olyan Atyám van, aki nemcsak hogy úgy SZERET, ahogy vagyok, hanem teljesen elkötelezetten és folyamatosan akar nekem segíteni az elmémben vívott harcaimban.

Azóta férjhez mentem, tyű, mekkora kaland ez! A férjemmel töltött idő csodálatos és VALÓS, nem a képzeletem szülte vágyálom – pontosan olyan, amilyennek lennie kell!

Jézus azért jött, hogy
szabad és teljes életet adjon nekünk,
nem olyat, melyet körbesáncol a fantáziálásunk
és az azzal együtt járó szégyen.
Engedd, hogy Isten szabaddá tegyen!

Fordította: Udvarhelyi Noémi

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadnod. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás