Test+lélek

Amikor a világ a pánik szélén áll

írta: BellaGirl

„A félelem börtönbe terel minket, aztán becsapja az ajtókat.” – írja Max Lucado a „Félelem nélkül” című könyvében. És milyen igaza van…A félelmeivel mindenki egyedül van. Ez egy belső ellenség. Belülről támad. Magányba taszít. Hiszen, figyeld csak meg, amikor félsz, bezárkózol. Bezárkózol, mert úgy érzed, egyedül vagy. Mindenki megbízhatatlan. Minden kiszámíthatatlan, bizonytalan és fenyegető. A félelem azt üvölti: magadra maradtál.

Mindenki fél. Nincs ember, aki ne ismerné a félelmet. Még a bátrak is félnek, csak ők legyőzték a  félelmüket. Létezik természetes félelem, ami a veszélyekre adott természetes reakciónk, ez jó, ez segít józannak és felelősségteljesnek maradni. Nem erről beszélek. Van a félelemnek egy másik formája is. Ami már görcsös szorongásba csap át. A legrosszabb forgatókönyveket vetíti a jövőre. Megterhel. Lebénít. Fojtogat. Bezár. Ellopja a békességedet. Megöli benned a reményt. Belülről pusztít. Az ilyen félelem, olyan, mint maga a forrása: tolvaj.
„A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” – mondja Jézus a János 10:10-ben. Máshol pedig azt olvassuk: „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.” (1János 3:8)

Tudod, mit jelent ez?

Azt, hogy Isten nem akarja, hogy félelemben élj! Sőt olyan életet kínál neked, amiben nem vagy többé a félelem foglya.

El tudod ezt hinni?

Létezik olyan élet, amiben szabad vagy a félelemtől.
Létezik Valaki, aki a félelmeid, a gondjaid, az aggodalmaid fölé emel.
Létezik békesség, ami minden értelmet felülír és túlhalad. Amelyben nem tudod megmagyarázni, miért vagy nyugodt, hiszen körülötted mindenki pánikol. A körülmények nagyon is indokolnák a félelmet. De te a vihar közepén is nyugodt vagy. Reménnyel nézel a jövőbe. Tudod, valahogyan, itt, legbelül -megmagyarázhatatlanul, de biztosan – tudod, hogy minden rendben lesz.

Miért?
Mert annak kezébe tetted le az életed, Aki minden problémád fölött áll.
Annak tenyerén pihensz, Aki a saját vérét adta érted.
Abban bízol, Aki változhatatlan, örök szeretettel szeret téged.
Arra nézel, Aki a hajszálaidat és az arcodon legördülő könnycseppeket is számolja.
Annak karjaiban rejtőztél el, Aki a legszilárdabb Kőszikla és a legbiztosabb Menedék.
Isten nem ígérte, hogy nem lesz okod a félelemre. De a saját békességét ígérte neked a káosz közepette.

Talán azt érzed, felemésztenek a problémák, mint a tűz, elborítanak a rémhírek, és a tömegméretű pánik magával sodor. Ez Isten válasza neked: „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.” (Ézsaiás 43:2)

A legtöbbször nem is attól félünk, ami történik. Hanem attól. hogy egyedül kell megbirkózzunk azzal, ami történik. Hogy nem lesz mellettünk senki.

A magánytól félünk a legjobban. Ezért fél minden ember a haláltól. Mert a halálos ágyadon már senki sincs melletted, azon egyedül fekszel. Körülötted vannak a szeretteid, fogják a kezed. De…bármennyire is szeretnek, nem tehetnek többet érted. Valahogy mégis egyedül vagy. Egyes egyedül harcolod meg ezt a harcot. Akkor már nem számít, milyen népszerű voltál, mennyi pénzed, autód, kütyüd, ruhát, befolyásod vagy barátod volt. Koldusként, meztelenül, pőrén és egyedül lépsz át a túlvilág kapuján – még akkor is, ha nem hiszel benne.

De tudod mit?

Valaki még ekkor is veled lehet. Van Valaki, aki – ha őszintén a szívedbe fogadod – azt ígéri, sohasem hagy el. Soha. Keresztülvezet minden nehézségen. Sőt bármivel küzdesz, a javadra fordítja azt. Mert minden javukra válik azoknak, akik Istent szeretik. (Róma 8:28)

Legyenek akármilyen körülményeid, egyet jól jegyezz meg: Nem az a vihar pusztít igazán, ami kívül tombol, hanem az, ami belül. És a győzelem is belül születik meg.

Mi van a szívedben? Mi zajlik benned, amikor az egész világ szorong és retteg?
Te is palástolod, hogy félsz, mint azok, akik cinikusan gúnyolódnak azokon, akik már nem tudják palástolni, hogy félnek?
Neked is eleged van abból, hogy a csapból is koronavírus folyik, mégsem tudod figyelmen kívül hagyni?
Benned is ott a nyugtalanság, hogy akkor most mi lesz?
Te is érzed, hogy a járvány kezd mindent felborítani körülöttünk?

Minden kiszámíthatatlanná vált. Minden bizonytalan. Még az is, hogy holnap kitehetem-e a lábam az utcára, a családtagjaimmal maradhatok-e, vagy megölelhetem-e még a nagymamámat.
Kezdek ráébredni: Ahogy eddig éltem, ajándék volt. És egy pillanat alatt elvehetik tőlem.

De akkor mim marad? Mi az, amit nem vehetnek el?
Van, amit a békés, kényelmes, jóléti társadalom elfeledtet velünk…
Lehet akármennyi pénzünk…
…akármennyire impozáns lakásunk…
…akármilyen menő autónk…
…lehetünk akármilyen életerősek…
…táplálkozhatunk és élhetünk akármilyen egészségesen és fegyelmezetten…
… lehet doktori címünk vagy akárhány diplománk…
…akármilyen befolyásunk az interneten…
…akármennyi követőnk az instán, lájkunk a facebookon…

…birtokolhatunk akármilyen modern technológiai eszközöket, okos TV-t, okostelefont, okosórát…
…két teljes gardróbszekrényt tömhetünk tele divatosabbnál divatosabb ruhákkal…
…vagy lehetünk akármennyire vallásos, minden vasárnap templomot látogató emberek…
…ezek közül egyik sem elég ahhoz, hogy megtartson, ha „remeg alattunk a talaj”.

Ebben a világméretű “földrengésben” lehull a lepel az igazi értékekről.
Már nem lesz fontos, hogy újabb szelfit lőj magadról óránként az instagramra. Vagy, hogy megvedd a legújabb iPhone-t. Vagy, hogy el ne szalaszd a kedvenc sorozatod legújabb részét. Már csak a szeretteiddel akarsz lenni. Időt tölteni a barátaiddal. Mélyet lélegezni mellkasi fájdalom nélkül a reggeli friss levegőből. Megsétáltatni a kutyádat a parkban. Meglátogatni a nagyszüleidet.

Az igazi értékek egyszerűek és láthatatlanok. Amíg vannak, természetesnek vesszük őket. Ha elveszítjük őket, üres és szürke lesz nélkülük az életünk.
Neked mi a lényeg ebben az életben? Te miért élsz? Mi jelenti számodra a legtöbbet?
Amikor megrázkódtatás ér, elkezdünk kapaszkodni. És abba kapaszkodunk, ami/aki a legdrágább a számunkra. Odarohanunk, ahonnan a megoldást várjuk. Arra támaszkodunk, amitől a biztonságunkat reméljük. Gyakran százfelé futunk, mint a mérgezett egerek. De hiába.

Nincs biztonság Istenen kívül.

Minden csak homok. És csak egyetlen Kőszikla van. Csak egyetlen biztos talaj.

Gondolj csak bele: Mit tartasz a kezedben? Mi a tied? Egyetlen pillanat alatt felborulhat a megszokott életed. Mindened ajándék. Kezdve a szeretteidtől, a barátaidtól, az otthonodtól, a munkahelyeden és anyagiakon át az egészségedig. Minden. Hát keresd meg az Ajándékozót! És pihenj meg Nála, míg reszket a Föld. Mert „…bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el Őhozzá.” (Zsolt. 32:6)

Ne félj. Mert a félelem nem csak tolvaj, de még hazug is! Nem igaz, hogy magadra maradtál. Nem vagy egyedül az életed ügyes-bajos dolgaival. És még ebben a koronavírustól fenyegetett Európában sem vagy egyedül. A káosz közepén, a pánik szélén sem!

Nem vagy egyedül.

Ha már belefáradtál abba, amit magad körül látsz, tekints fel! Van, aki hatalmasabb minden problémánál, minden vírusnál, minden félelemnél. A neve: Jézus. Az Isten Fia emberré lett érted, hogy veled lehessen és érezze, amit te érzel. Ismeri a félelmet. Ismeri a betegséget. Ismeri a halált. De mindet legyőzte a kereszten. „Ne félj, csak higgy!” (Márk 5:36) Ő meg tud tartani.

Ónodi Krisztina

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d bloggers like this: