Test+lélek

A testünkkel is imádkozunk

Ebben a cikkben feltárjuk azokat a lehetőségeket, amelyeket imádkozás közben használhatunk. Bátran próbáljátok ki ezeket!

Bármennyire lelki alkatúak is vagyunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül testünket, amikor imádkozunk. A testünkkel és a testünkön keresztül is imádkozunk, nem csak a hangunkkal és a gondolatainkkal. Ha boldogok vagyunk, arcunk és testünk is kifejezi; ha gondterheltek vagyunk, arcunkat a kezünkbe temetjük. Ha olyan emberrel találkozunk, aki hiányzott nekünk, átöleljük – nem csupán elmondjuk, mennyire hiányzott. Istennel való találkozásainkban ugyanígy történik: testünk is kifejez valamit.

1. Ülve

A közösségi események feltételezik a figyelmes hallgatást, odafigyelést, hiszen tanítványok vagyunk, akik tanulni akarnak. Leülünk, hogy odafigyeljünk és lássuk azt, aki beszél. Ülünk általában akkor is, amikor egyedül olvassuk a Szentírást vagy lelki olvasmányokat. Ha összehasonlítjuk ezt a fekve olvasással, amely jó eséllyel kellemes szundikálásba fúl, akkor láthatjuk, hogy tanácsosabb inkább ülve olvasni.

2. Fekve

Azok az imák, melyeket fekve mondunk, különösen, ha összegömbölyödünk és puha takaróba bugyoláljuk magunkat, ritkán zárulnak „Ámen”-nel. Általában lezáratlanul maradnak, hiszen álomba zuhanunk, mielőtt a végére érnénk. Ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy csodálatos Jézus karjaiban elaludni, gyengédségét és gondoskodását érezni. Ne várj magadtól mély és hosszú imát, ha túlságosan kényelmesen helyezkedsz el! Lehet, hogy eleinte szépen, világosan beszélsz az Úrhoz, de aztán még egy rövid imát sem tudsz végigmondani.

3. Állva

A szertartások során az álló póz ezt fejezi ki: „Itt vagyok, hogy szolgáljalak és odafigyeljek rád” – szinte harcias hozzáállás, mintha küldetésre indulnál. A személyes ima közben ritkán állunk, ha azonban a természetben imádkozol, vagy szemlélődő imát végzel, és a körülötted látható dolgok részei az imának, akkor segíthet az állás.

4. Térden állva

Van, aki azt mondja, hogy az út, amit meg kell tennünk, hogy megtaláljuk Istent, akkora, mint a föld és a térdünk közötti távolság. Maga a térdelés lelki póz. Imádást, alázatot, odaadást és elismerést fejez ki. Amikor egyedül vagyunk, a szobánkban vagy bárhol máshol, akkor jó térdre borulni Isten előtt. Ha letérdelsz, biztos, hogy mélyebb vizekre evezel az imádságban.

5. Nyitott vagy csukott szemmel

Ha behunyod a szemed, hogy jobban tudj koncentrálni, magadba tudj nézni, az gyakran álmodozásba fullad, és éppenhogy megakadályoz az összpontosításban – ez, természetesen egyéntől függ. Ha nyitva van a szemünk és például egy festményt vagy más vallásos tárgyú képet nézünk, esetleg a természetet szemléljük, az sok esetben hatékonyabbnak bizonyul ilyen módon.

6. A kezünk

Annyi mindent tehetünk vele, oly sok mindent fejezhetünk ki általa. Egyik kéztartás sem rossz vagy hibás – érdemes ebben is megfogadni Szent Ignác tanácsát, hogy mit tegyünk, ha megtaláltuk azt a pózt, ami nekünk természetes. Ha azért emeled fel a kezedet, mert segít Isten dicsőítésében és nem azért, hogy mások figyelmét magadra tereld – akkor rajta! Ha diszkréten magad előtt tartod a kezed, és így is ki tudod tárni szíved-lelked – akkor rajta! Csak tartsd szem előtt azt is, hogy amíg te kifejezed, ami benned van, addig ne vond magadra mások figyelmét és ne zavard meg az ő imájukat!

Forrás: Sebastian Campos – Magyar Kurír

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadnod. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás