Test+lélek

A medence szélén

írta: Fannygirl

Ültem a medence szélén, néztem, hogy milyen jól mulatnak a többiek. A forró napsütés égette a hátamat, minden porcikám a vízbe kívánkozott. Én mégsem mertem belépni a vízbe. Mert mi lesz ha vizes lesz a hajam, vagy ha vizet nyelek, ha valami nem úgy sül el, ahogy terveztem vagy mi lesz ha….

Félre ne értsd, amúgy semmi bajom a vízzel, a medencézéssel meg plána nem. Viszont azt gondolom, ez egy nagyon jó példa a keresztyén életre. Mert lehet ülni és nézni, hogy a többiek milyen jól csinálják, esetleg véleményt alkotni vagy beszélni róla. De igazán akkor érted meg, ha csobbansz egy nagyot a közepébe.

Anno én is sejtettem, hogy létezik egy nagy Isten a távoli messzeségben,aki biztosan ott ül valahol egy felhőn és néha lenéz rám, hogy enyje-benyje már megint mit csináltál aztán szépen megy tovább, mint ahogyan mindenki. Rohan, hiszen több millió ember közt én is csak egy átlagos tini vagyok.

Miért pont az én problémáim érdekelnék?

Miért pont az én gondolataimmal törődne?

Miért pont az én segélykiálltásomat hallaná meg?

Istenről a medence partjáról is lehet beszélni. Ó, még milyen jól! Nekem is ment; hittanórán okos feleletek, konfirmáció vizsgán kitűnő válaszok. „Hiszekegy” kívülről betéve. Persze mindez a tudás nagyon hasznos, fel kell vérteznünk magunkat az igével, és nagyon jó, ha tudsz fejből párat, hogy mikor támadás ér a gonosztól, harcolni tudj vele. De nem kapsz piros pontot Istennél egy jól elmondott igéért sem. 
Szóval ott ültem a medence szélén kétségbeesve, önmarcangoló gondolatok közepette és azt sem tudtam mire vágyok igazán. Viszont azt éreztem, hogy valami hiányzik az életemből. Vagy… Valaki.

Aztán egyszer csak elfogadtam a meghívást és vízre léptem (dehogy léptem, az elején inkább csak kapálózás volt) de nem sülyedtem el, mert Isten tartott. Nagyon megfogtak azok a sorok az egyik keresztyén honlapon, ahol egy kisgyerek vízhez szokatásához hasonlítja az író az életünket. Először a kisgyermek félve tekintget a víz felé, aztán édesapja tárt karjai és hívása láttán szép lassan közeledik. Elképzelem ahogy ez a kisgyerek lefelé görbülő szájjal áll a karúszójával karjain és belenéz az apukája szemében. Apukája látja a félelmet gyermeke szemében és csak ennyit mond: „Foglak kicsim, foglak!”

Igen, lassan 5 éve, hogy leírtam a naplóm egyik lapjára, hogy meg akarom ismerni ezt az Istent. Éreztem, hogy hív, de az elején nemigen értettem a dolgokat. Aztán egyre közelebb engedtem Őt a szívemben és az Úr is közeledett hozzám. (Jak 4,8) Kicsit később, 2 évvel ezelőtt pedig behívtam Istent az életembe. És mondok neked valamit: nem csalódtam. 
Sokan azt gondolják, hogy a keresztyén ember unalmas, csak a Bibliáról tud beszélni és igazi jókislány/kisfiú. Persze, ez is benne van a pakliban, hogy Istenről beszélünk, hiszen amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. (Luk 6:45)

De ugyanakkor Isten gyermekei bölcsek, érzelemdúsak, kegyesek, kreatívak, segítőkészek és még sok más tulajdonságot tudnék sorolni. A világ legjobb Mesterétől tanulunk. 
És ahogy a hívő emberek sem unalmasak, úgy az életünk sem. Még mennyire, hogy nem!

Az Istennel való járás mindig új izgalmakat, fejlődéseket, formálódásokat, csodákat tartogat. 

Persze, ha engedünk a hívásnak!

Kedves olvasóm!
 Lehet, hogy már hallottál Istenről, talán azt is tudod, hogy ki neked Jézus de az is lehet, még teljesen kínai neked ez az egész.

Bárcsak ott ülhetnék melletted egy hideg menta tea társaságában! Mégis ha így online keretek közt is, de szeretnélek megkérni Téged valamire: merj belépni a vízbe! Ne nézd tovább, hogy a többiek milyen jól szórakoznak! Hidd el, Isten nem fogja hagyni, hogy a hullámok összeérjenek a fejed fölött, csak bízz Benne! Engedd Neki, hogy belépjen a szívedbe, a rejtett zugokba is, ahol a régi sérüléseid eddig megbújtak. Add át Istennek, hogy formálhassa az életedet a szíveddel együtt. Járj az Úrral. Engedd el a biztos kapaszkodókat és bízd magad Istenre, nyugi, jó kezekben vagy! 
Ha pedig még sosem találkoztál Istennel, kérdezz nyugodtan tőlünk vagy keress egy gyülekezetet, ahol otthon érzed magad és az igazságot szólják.

Isten nem egy mogorva őr, aki büntiket osztogat és nem enged semmi örömöt számodra. Isten maga a szeretet, aki tárt karokkal vár Rád.

Együtt örül az örömöddel (ha az Ő szíve szerint való öröm) és mindig jót akar neked. Szeret Téged, hiszen egyszülött fiát adta érted (Jn 3:16), értékes, becses és különleges vagy számára.

Ezek után ugye már látod, hogy nem is olyan mély az a víz, ha Isten fogja a kezed?
Szóval nagylevegő ééés 3, 2, 1 ….. ugrás!

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d blogger ezt szereti: