Test+lélek

A legfontosabb feladatunk modern, keresztyén lányként

A húszas éveim elején voltam és félállásban gyerekekre vigyáztam. Épp egy iskolai nap volt, ami azt jelentette, hogy a buszmegállóban kellett várnom, hogy felvegyem a gyerekeket. Ahogy éppen a buszmegálló felé tartottam, észrevettem egy fiatal nőt, aki ugyanúgy a buszmegállóban várt. Nem ismertem fel és rájöttem, hogy biztosan új lehet.

Mivel nyitott vagyok az emberek felé, gyorsan bemutatkoztam neki.

Sara megosztotta velem, hogy most érkezett meg Texasba, Európából jött, és hogy pont a velem szemközt lévő házban fog gyerekekre vigyázni. Tudván, hogy Sara új a városban (és nincsen egy barátja sem) elhatároztam, hogy felkarolom és meg fogok vele barátkozni.  Sara és én gyorsan közeli barátokká váltunk. Bemutattam őt a családomnak és egy gyakori vendég lett nálunk. Ahogy múlt az idő, elégé nyilvánvalóvá vált, hogy Sara nem ismeri Jézust, sem semmilyen vallást.

Sara nem hitt Jézusban, mint az Ő személyes Megváltójában.

A hónapok csak úgy múltak és én lassan elkezdtem egyre több és több lelki beszélgetést beleépíteni a kávézásainkba és programjainkba. Végül még a bizonyságtételemet is elmondtam neki és azt is elmondtam Sarának, hogy nekem miért olyan fontos Jézus. Sara nagyon érdeklődő volt az iránt, amit mondtam, de nem értette meg, hogy neki is szüksége van Jézusra. Az idő csak múlt. Sara már majdnem egy éve Amerikában volt. Ideje volt, hogy még nyíltan elmondjam neki a dolgokat.  Muszáj volt elmagyaráznom neki, hogy miért van neki (hozzám hasonlóan) óriási szüksége Jézusra. Meg kellet, hogy mutassam neki, mit mond a Biblia a bűnről. Meg kellett neki mutatnom, hogy mennyire szerette őt Jézus. Meg kellett, hogy magyarázzam neki, hogy Jézus azért halt meg, hogy megmentse őt egy olyan örökkévalóságtól, amit Nélküle kéne eltöltenie.

Ideges voltam. Hogyan fogom felhozni ezt a beszélgetést?

Eljött a nap, és a Szent Lélek adott  elég erőt hogy megosszam mindezt Sarával. Átvittem a gyerekeket az úton az ő házához és megbizonyosodtam róla, hogy a gyerekek elvannak. Sara és én csináltunk egy kis kávét aztán elmondtam neki, hogy van egy ajándékom számára, amiről tud majd rám emlékezni. Kinyitotta az ajándékot- egy Biblia, és a neve oda volt nyomtatva az elejére. Ez volt a legelső Bibliája. Teljes eksztázisban volt. Nagyon tetszett neki, hogy van egy saját könyve angolul. Megkértem, hogy nyissa ki a Bibliát a János 3:16-nál. Elolvastuk a verset és behelyettesítettük az Ő nevét a Világ helyére.

„Mert úgy szerette Isten Sarát, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy ha Sara hisz ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Habár Sara nem fogadta el rögtön Jézust, elvitte a Bibliát és megígérte, hogy el fogja olvasni a szakaszokat, amiket megjelöltem neki. Sara visszament Európába a Bibliájával a kezében és azzal az új tudattal, hogy szüksége van Jézusra. Sara mostanában üzent nekem, „Még mindig olvasom a Bibliát, amit adtál nekem”. Bár nem lehetek vele (mert egy óceán választ minket el egymástól) tudok érte imádkozni és bátorítani őt üzenetek által.

Azt kívánom, bárcsak mondhatnám, hogy gyakran osztom meg az evangéliumot, de sajnos nem teszem.

Engedem, hogy a büszkeségem és az idegességem elállják az utamat és teljesen figyelmen kívül hagyom, a Szent Lélek ösztönzését. Félek attól, hogy mit fog gondolni rólam a másik ember. Ideges voltam amiatt, hogy nem jól fogom elmagyarázni. Azzal voltam elfoglalva, hogy inkább az emberek szemében legyek jó, Isten szeme helyett.  Ha bármiben is hasonlítasz rám, akkor azt hiszem ez a téma téged is megijeszt. Felhozni Jézust, mint beszédtémát nem az első dolog, ami kijön a szádon. Ideges leszel tőle. Megijedsz tőle. Nem elsődleges neked hogy megosszad az evangéliumot. Ez bizony nehéz. Ez kicsit fura, és inkább valami másról beszélsz.

Én megértem. Én is így voltam vele.

Annak ellenére, hogy bizonytalanok vagyunk és hiányzik belőlünk a motiváció arra, hogy Jézusról akarjunk beszélni másokkal, szeretnélek benneteket egy olyan kihívás elé állítani, hogy legyetek még lényegretörőbbek.

Megosztani az örömhírt – ez igazán a mi legfontosabb feladatunk modern lányokként.

Mikor találkozol az új lánnyal a suliban vagy a munkahelyeden, mit fogsz tenni ezzel a lehetőséggel? Kialakítasz  egy barátságot, és szeretetben fel fogsz hozni lelki témákat? Jobban fogsz törődni azzal, hogy hol fogja eltölteni az örökkévalóságot, mintsem, hogy menőnek látszódj a szemében? Fogod eléggé szeretni ahhoz, hogy megoszd vele a legjobb hírt az egész világon?  El fogod neki szemtelenül és szeretettel magyarázni a jelenlegi bűnös helyzetét és segítesz neki meglátni , hogy szüksége van egy Megváltóra?

Szeretem ezt az idézetet Ravi Zacharias-tól:

„Outside of the cross of Jesus Christ, there is no hope in this world. That cross and resurrection at the core of the Gospel are the only hope for humanity. Wherever you go, ask God for wisdom on how to get that Gospel in, even in the toughest situations of life.”   („Jézus Krisztus keresztjén kívül nincsen semmi remény a világban. Az a kereszt és feltámadás az evangélium középpontjában az egyetlen reménye az emberiségnek. Akárhová mész, kérj Istentől bölcsességet, hogy hogyan add át az örömhírt-még az élet legnehezebb szituációiban is.”)

Arra szeretnélek kérni, hogy nagyobb távlatokban gondolkozz az emberekről, akikkel kapcsolatba kerülsz.

Hajlandó vagy őket annyira szeretni, hogy megtedd ezt a három dolgot?

  1. Hozz fel lelki témákat a beszélgetéseitekben!
  2. Imádkozz, hogy legyen lehetőséged megosztani az evangéliumot!
  3. Oszd meg az örömhírt a még elveszett ismerőseiddel/barátaiddal!

Kérlek, tudasd velem, ha elég bátor vagy ahhoz, hogy elfogadod ezt a kihívást és megteszed ezt a három dolgot.

Szólj hozzá lejjebb, ha szeretnél hozzám csatlakozni, hogy legyen egy nagyobb és jobb látásunk az életünkre, modern, keresztyén lányok.

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d blogger ezt szereti: