Test+lélek

A kevesebb sokszor több

Érezted már valaha, hogy túl sok mindent szeretnél egyszerre összeegyeztetni ?

Mindenféle nagyszerű dolgot eltervezel, aztán mire a feléhez érsz, már érzed, hogy ez egyáltalán nem szórakoztató, hanem bizony fáradságos, és egy idő után már nem is szeretnél mást tenni, mint lefeküdni, és elővenni egy zsebkendőt…

Természetesen ezt nem teheted, mert elkötelezted magad. Már hozzáláttál egy bizonyos dologhoz, vagy pedig már megígérted valakinek, hogy ott leszel a találkozón.

Igen, én is csináltam ezt. Nagyon jó érzés volt először – nézzetek csak rám! Néha azonban
úgy éreztem, hogy elfogy körülöttem a levegő. Állandóan lihegtem, rohantam, mindennel el voltam maradva, és úgy éreztem, ha megállok, minden a fejemre nő.

Tényleg olyan rossz az, ha csak csöndben üldögélünk egy kicsit ? Hogyan tudunk igazán fókuszálni valamire, ha egyfolytában csak pörgünk ?

Nagyon nehéznek találtam azt, hogy megálljak, még ha csak egy pillanatra is. Az agyam állandó versenyben állt azzal, hogy vajon mi egyebet tudnék még csinálni: meg kellett néznem még egy levelet, vagy áttekintenem a legutóbbi helyzetjelentést. Még több és több tennivalóval próbáltam meg kitölteni az életemet.

Miért is csináltam ezt ?

Mert sikeres, hasznos, segítőkész, szeretetre méltó akartam lenni. Ha engedtem egy kis szabadidőt magamnak, az félelmetes volt, mert olyan gondolataim támadtak, amikkel nem akartam szembesülni.

Ha megálltam, úgy éreztem, nem felelek meg az elvárásoknak. Másokhoz hasonlítva magam, attól féltem, hogy nem halad megfelelő ütemben az életem. Ha egy kicsit lassítottam, szemtől szembe kerültem a belső bizonytalanságaimmal, a be nem teljesült álmaimmal, az elfecsérelt életemmel, a félelemmel, hogy nem segítettem elég embernek. Úgy éreztem, nem vagyok hasznos, nem vagyok elég jó.

Persze próbáltam elnyomni ezeket az érzéseket ! Végeláthatatlan listákat írtam a teendőimről,  arra koncentrálva, hogy mit kell még elvégeznem, elnyomva ezzel a bizonytalanságomat.
Lassan azonban meg kellett tanulnom, hogy nem kell tökéletesnek lennem. Nem kell bizonyítanom a képességeimet senkinek sem. Elég jó vagyok akkor is, ha éppen pihenek, vagy rohanok, netán elfoglalt vagyok, vagy unatkozom (esetleg tökéletesen egyensúlyban vagyok).

kevesebb több 2

Most már próbálok a minőségre törekedni a mennyiség helyett. Akkor tudom igazán élvezni azt,  amit csinálok, ha stressz és sietség nélkül teszem azt. Mit ér az , ha egy nagy halom munkát sikerül elvégeznünk, mégsem tudjuk élvezni az eredményt, mert ugyanakkor egy csomó stresszt kell elviselnünk ezzel együtt…
Gyakran elképzelem, hogy a legnagyszerűbb pillanataim még a jövőben rejlenek. De addig is, míg ez az idő elérkezik, érdemes felismerni és megbecsülni a jelen helyzetemet is.

Igenis élvezhető a pihenés, ha sikerül megbarátkozni vele. Jó érzés elengedni a tennivalókat egy időre. Később, ha újra nekilátunk, gyakran könnyebben megy minden, mint azelőtt.

Nem lassítanánk le akkor egy kicsit? Mit gondoltok?

 

Írták: Hannah Mason & Henrietta Lee

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadnod. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás