Kapcsolatok

Segítség – ellopták a legjobb barátnőm szívét!

szerelmes a barátnőm

Emma annak járt utána, mi is történik valójában, amikor a legjobb barátnőd minden figyelmeztetésed ellenére fogja magát –  és bepasizik…

Kedves Csajok, kik ezeket a sorokat olvassátok, készüljetek fel, hogy ma a lelkünk mélyére ásunk, vajon mi történik ott legbelül, amikor a legeslegjobb barátnőd már másnak is a barátnője – csakhogy az illető egy srác… s valljuk be: egy felettébb helyes srác…

Mik is az első jelek?

Először csak visszautasítja talán, amikor meghívod moziba. Ez elég fura tőle, mert azt a filmet már rég kinéztétek magatoknak. Később rajtakapod időnként, ahogy matekórán üveges, de kimondottan boldog tekintettel álmodozik – na jó, ezt talán mintha eddig is megtette volna, de mégis, az utóbbi időben egyfolytában csak egy dologról, pontosabban egyvalakiről lehet vele beszélni …

Mostanában pont ez történik velem. Hogy egy kicsit a melankolikus költészetet pártoljam:

“Életemből barátnőm, mint a ködben a szürke szamár eltűnt,
Mikor szünetben oldalán Berci, a kék szemű sármőr hirtelen feltűnt.”

Jó, tudom, ezért max. a krumplifőzelékembe terem babér, de hogy vigasztaljam magam? A srác körüldongja, ráadásul még vicces fiú is, és elképesztően jól néz ki. (Ne értsetek félre, nekem nem tetszik, csak objektív szemmel is meg tudom ítélni.) Okos is, ezt onnan sejtem, hogy még velem is kedves – nekem mint kedvese barátnőjének hozott citromot és gyömbért, hogy ne köhögjem ki a tüdőmet, amikor a múlt hétvégén otthon fetrengtem az influenzától. Felcsengetett, anyukámmal felküldte, aztán persze még én magyarázkodhattam, hogy  Csilla barátja… Anyu szerint egy igazi úriember – de valahogy nem tudtam örülni neki. Igen, arra is gondoltam, hogy minden jó tulajdonsága mellett még őszintén kedves is lehet, így valőszínűleg nem érdekből tette.

Igazából magam sem értem, miért olyan nehéz elfogadnom, hogy a legkedvesebb barátnőm, akivel eddig minden lelki nyavalyámat, titkomat megosztottam, elkezdett randizni. Egyszerűen irigykedem, vagy előbb-utóbb tényleg el fogom veszíteni őt?

Sokat agyaltam, mire végiggondoltam ezt az egész számomra kínos helyzetet, s talán segítek nektek is, ha hasonló cipőben jártok. (Előbb- utóbb elkerülhetetlen!)

Be kell látni – egyszer (remélem) ugyanez fog velem is történni.

Bármennyire valószínűtlennek is tűnik ez most – egyszer te is beleszeretsz majd a nagy Ő-be. Az életet, ha egy könyvhöz hasonlítjuk – és nekem ez a felfogás sokszor bevált -, felfoghatjuk úgy, hogy sokszínű fejezetek láncolata – van, ami annyira király, hogy legszívesebben újra átélnénk (pl. múlt héten nyert a röpicsapatom, ráadásul a legbeképzeltebb csapat ellen).

De sajnos az élet fejezetei között akad egy pár, amit egyszerűen csak el kell  viselni, és nem szabad engedni, hogy a jó dolgokat is elrontsa.

Rögtönzés helyett

Tudatosan tervezzétek meg az időbeosztásotokat – tapasztalatból mondom: a rögtönzés nem válik be.

Jó, tudom, ez most nagyon felnőttesen hangzik, és a rögtönzésnek is megvan a varázsa, de mivel a barátnőd a szabad ideje legnagyobb részét most az Álompasival tölti (és igen, rendben van ez így – persze ezt még százszor el kell mondanom magamnak, hogy ne vágjak savanyúcitrom- képet), több esélyed van egy program megszervezésére, ha pár nappal előre megszervezed azt. Ebben muszáj nekünk rugalmasabbnak és megértőbbnek mutatkoznunk – még akkor is, ha a program így sem jön össze –,  főleg az első rózsaszín szemüveges pár hétben (remélhetőleg csak pár hétben).

A szíved mélyén tudod – a te helyedet nem veheti el senki.

Nem győzöm magamnak eleget hangsúlyozni, és neked is megígérhetem: nincs az a humoros, szellemes, angyalarcú, sportos, elegáns  fiú, aki pótolhatna téged. Mégpedig azért, mert lehet bármilyen romantikus is – a barátnőd életében mindkettőtöknek van helye. Egyszóval és még egyszer: türelem…

Egy csomó mindenért hálás vagyok az életemben,

még a bepasizott barátnőmért is. Persze visszasírom azokat az időket, amikor sülve-főve együtt lehettünk. Rögtön suli után például mindennap felmentünk hozzá, és rettenetes kajákat kotyvasztottunk ebédre, amit halált megvető bátorsággal meg is ettünk, és annyit nevettünk közben, hogy már a végén azt sem tudtam, mitől fáj a gyomrom jobban: a panírozott szójafasírttól, vagy a képétől, amit vágott, miközben megkóstolta. (Pont olyan volt, mint amikor egyszer lenézett az usziban a trambulinról, amikor ki akartuk próbálni, milyen leugrani.)

Aztán persze jó lenne, ha már végre hozzám is bekopogtatna a szerelem

Ezek a mai fiúk csak néznek bociszemekkel, úgy látszik kopogtatni nem tanultak meg, vagy legalább egy-két szót kinyögni, de addig is, tudom, ez az ő életének egyik legfontosabb és legizgalmasabb szakasza – és ebben nekem is megvan a magam szerepe. Mostanában csillogó szemekkel kell végighallgatnom Herceg, bocsánat, Tökéletes Berci Úr (én már csak így nevezem magamban) jeles hódításának történetét.

Például (persze dehogy reménykedem én ebben) az is megtörténhet (hisz tudjuk, mélységes mély a történelem kútja, talán nem ez lesz az első), hogy egy nap a táskád mélyére előrelátóan bekészített 100-as papírzsepkendő sem lesz elég barátnőd szívfájdalmának a csillapítására. Jó, ha akkor ott leszel neki, és ott is kell lenned vele, mert a barátság erről szól, az élet könyvének jó és rossz fejezetein együtt átsegíteni egymást. (Tudom, megint költői voltam. Ha ez az egész lecsillapodik körülöttünk, Csillával biztos krumplifőzeléket fogunk kotyvasztani babérlevéllel… mit is mondhatnék, nem kicsit várom.)

Ja igen, és mi van, ha úgy érzed, a barátnőd TÚLSÁGOSAN (mondhatnám már-már egészségtelen mértékben) beleesett a fiújába? Ez egyáltalán nem egyszerű – de erre is van pár ötletem…

Hívd el egy kávéra (capuccinora, teára, tök mindegy, mire), és beszélgess vele az új kapcsolatáról, hogy mit szeret és mit nem szeret a pasijában. Nagyon fontos, hogy ne ítélkezz, csak hallgasd meg őt, érezze, hogy bízhat benned, és hogy mennyire törődsz vele, és hogy veled őszintén beszélhet az érzéseiről.

A saját gondolataidat és érzéseidet fejezd ki (“Úgy érzem, úgy gondolom…”), ne őt (vagy őket) hibáztasd, ha valami nem jól működik a kapcsolatukban. Például ilyesmire gondolok: – Néha nagyon aggódom érted, mert annyira  belezúgtál Bercibe, hogy minden idődet és energiádat erre a kapcsolatra szánod. Nagyon nem szeretném, ha később kiderülne, hogy megbántott.

Abban az esetben, ha az álompasi aggodalomra ad okot…

… például azért, mert tiszteletlenül beszél a barátnőddel, vagy befolyásolja őt, esetleg szexuálisan többet akar és hamarabb, mint  a barátnőd, vagy nem érzi magát biztonságban, és mégsem mer szakítani – ebben az esetben mindenképpen azt javaslom, beszélj egy tanárral vagy egy másik olyan felnőttel, akiben megbízol, és együtt terveljétek ki, hogyan lehet a barátnődnek segíteni.

És még pár tanács az olyan lányoknak, akik épp most kezdtek egy új kapcsolatba.

  • Semmiképp ne ejtsd a barátnőidet! Ők azok, akik mindig őszinték veled, és pont ezzel megmentenek attól, hogy egyfolytában bugyután vigyorogj a boldogságtól,  mint egy tejbetök – már elnézést kérek a józanság nevében.
  • Egyszer vagy kétszer beszéljetek telefonon, vagy egy sms-t eressz meg. Azon kívül, hogy a suliban találkoztok, ez a legegyszerűbb módja annak, hogy a barátnőd ne érezze úgy, elfeledkeztél róla.
  • Egy napot tarts fenn a barátnőidnek. Például a szombatot fenntarthatod, hogy beüljetek valahova, elmenjetek vásárolni – mi például Csillával meg pár lánnyal még az osztályból imádunk turizni; direkt felpróbálunk mindent, még a parókákat meg a “mamikalapokat” is. Ettől még a többi napon kiválóan lehet randizni!
  • Szervezz olyan találkozókat, ahol a barátod és a barátnőid is részt vesznek, és mindent megbeszélhettek, ami az elmúlt időszakban történt. Arra lehet számítani, hogy a barátnőid egy idő után szeretnék tudni, milyen ember a barátod. Ha összehozol egy ilyen találkozót, akkor megmutatod nekik, hogy mindannyian fontosak neked, és szeretnéd, hogy egymást is megismerjék. Ha elég bátor vagy hozzá, a barátod haverjait is meghívhatod.

Végül arra az esetre, ha kíváncsi vagy mások véleményére is… álljon itt Jessica esete példának…

A barátnőmmel teljesen elválaszthatatlanok voltunk – mint a cseresznyebefőttes üveg meg a teteje az első nyitás előtt –, állandóan egymásnál lógtunk, együtt mentünk minden buliba. Emlékszem a napra, amikor elmesélte, hogy egy fiú, akit már ismertünk egy ideje, randizni hívta. Nem is tudom, félig izgultam érte, félig meg sárgultam a féltékenységtől…  Sejtettem,  hogy megváltozhat minden, de azt nem, hogy ennyire. Ez volt életében az első fiú, érthető, hogy nagyon izgult – de hirtelen én mindenben csak másodikként jöttem szóba, ezért fokozatosan elkezdett gyűlni bennem a keserűség. Már nem is volt más beszédtémánk, csak az új fiúja, és suli után már rohant is hozzá.

Eltávolodtunk egymástól, és én teljesen tehetetlennek éreztem magam. Próbáltam jelezni felé, mi bánt engem, de aztán rájöttem, muszáj a keserűségemen és a féltékenységemen felülkerekednem. Hogy megőrizzem a barátságunkat, el kellett fogadnom a barátját, ahogy azt is, hogy a barátságunk már nem lesz olyan, mint azelőtt, hiszen a találkozóink szervezést igényeltek, nem lehetett már csak úgy spontán együtt tölteni az időnket.

Ezzel együtt meg kellett tanulnom, hogy ne vegyem túlságosan a szívemre, ha a barátnőm nem tudott annyit velem lenni, mint régen. A legjobban az vált be, hogy így is ugyanolyan őszintén és nyíltan beszélgettünk, mint azelőtt. Elmondtam neki, hogy pont azért, mert annyira fontos nekem, egyszerre nagyon hiányzik, és közben meg azt is szeretném, hogy ő boldog legyen – és hogy próbálom ezt az egészet elfogadni úgy, ahogy van, bármekkora változást jelent is ez jelenleg az életemben. Barátkoztam más lányokkal is, akik megértettek engem meg a barátnőmet is: a kapcsolatával együtt. Aztán egyszer csak rá kellett döbbennem: biztos  vagyok benne, hogy a barátságunk (pont emiatt az őszinteség miatt) nemhogy elsorvadt volna, hanem még erősebb is  lett!

A cikket köszönjük a Bella Rae Magazine-nak.
Az ausztrál magazinnal közösen tevékenykedünk azon,
hogy fiatal lányoknak értékeket közvetítsünk,
Isten útmutatásait az ő nyelvükre fordítsuk le.

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadnod. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás