Kapcsolatok

Rossz dolog, ha a hívő párok együtt élnek házasság előtt?

Iszonyúan szerelmesek voltunk. Ő el akart venni, én meg hozzá akartam menni. Aztán meg is kérte a kezem egy októberi napon, naplementekor. Én azonnal IGENT mondtam, és ettől a pillanattól fogva úgy tekintettünk egymásra, mint jövendőbeli házastársakra. A levegő izzott a szerelemtől.

Elkezdtük szövögetni a terveinket a közös jövőnkről. Beszéltünk a pénzügyekről, lakásokról, kimutatásokról, milyen színű törölközőnk lesz a fürdőszobában, és igaziból minden másról is ezek mellett.

Már csak nyolc hónap volt hátra az esküvőig.   

Nem lenne logikus, hogy már most összeköltözzünk? Miért ne „egyesüljön” a két élettér már most? Nem kellene előbb egy „házassági próbatesztet” lefuttatnunk?

Ezek olyan gyakori kérdések, amelyeket sok fiatal hívő pár feltesz manapság. Ne is csodálkozzunk rajta! A modern filmek és tévésorozatok felmagasztalják az együttélés oly népszerű ideáját.

Akárhogy is nevezzük, a játék: „házasságosdi”

„A USA Today szerint a házaspárok kétharmada azt állítja, hogy házasság előtt együtt éltek. Az össze nem házasodott, ellenkező neműek közös együtt élésének száma pedig drasztikusan emelkedik.” Ez a trend egyre inkább teret hódít, és egyre vonzóbbá válik sok fiatal, hívő életében. Ahelyett, hogy fejest ugranának a házasságba, a párok ki akarják próbálni a potenciális párjukat. „Mint ahogyan senki sem vesz úgy kocsit, hogy ne menne vele egy próbaútra, így a legtöbb ember – a párok mintegy kétharmada – sem köti össze az életét a jövendőbelijével addig, amíg nem éltek együtt.” (Time.com)

Habár a kultúránk számos „jó” okkal szolgálhatott volna Zacknek és nekem arra, hogy házasság előtt összeköltözzünk, mi mégis úgy döntöttünk, hogy szembe megyünk ezzel a népszerű trenddel.

Akármennyire őrültségnek is tűnik az emberek szemében, soha fel sem merült bennünk ez a lehetőség.

A kultúránk haladó elgondolásainak magunkévá tétele helyett úgy döntöttünk, hogy Isten örökkévaló szándékát fogadjuk el, és bízunk abban, hogy az Ő terve jobb.

Hívő emberekként a döntéseinket nem alapozhatjuk arra, ami népszerű, trendi, vagy éppen haladó. A döntéseinknek ennél valamivel nagyobb, örökkévaló dologban kell gyökerezniük, amit pedig egyedül Isten Igéjében találhatunk meg.

Így tehát a hívő párok éljenek együtt házasság előtt? Az Isten Igéje szerint ne! Álljon itt most három ok arra nézve, hogy miért is ne:

1. Az együttélés megkerüli Isten teremtett rendjét.

A Biblia nem mondja egyértelműen, hogy „Ne élj együtt házasság előtt”, de azt viszont világosan elmondja, hogy néz ki a házasság. Isten nem úgy teremtette Ádámot és Évát, hogy azt mondta volna: „Jól van, akkor most próbáljátok ki egymást, és lássuk, vajon a házasság szóba jöhet-e!”

Az idők kezdetétől fogva Isten szánt szándékkal lefektette a házasság alapját: hogyan is nézzen ki.  

Ezt mondta: „Mivel ez így történt, a férfi elhagyja apja és anyja családját, és ragaszkodik a feleségéhez. Így lesz a férfi és felesége egy testté.” (1Mózes 2:24)

Elképesztően fontos észrevennünk a versben leírt folyamatot!

Először is Isten azt mondja, hogy a férfi elhagyja az apját és az anyját. Majd a férfi szorosan „tartja” (vagy ragaszkodik, egyesül, kapcsolódik, egybeolvad) a feleségét.

Végezetül, és tényleg végezetül kapja utasításként a férfi, hogy váljon egy testté (szexuális értelemben vett intimitás) a feleségével.

Ez a vers világossá teszi, hogy az együttélés természetes módon a házasságot követi.

A „házasságosdi” csupán olcsó utánzata annak, amit Isten eredetileg nekünk szánt: megesszük a tortát a parti előtt. Valójában lázadunk Isten házassággal kapcsolatos célja és rendje ellen. Ugyanolyan módon kell tiszteletben tartanunk a házasságot, ahogyan Isten teszi. A Zsidó 13:4 azt mondja: „Mindenki tisztelje és becsülje a házasságot! A férj és feleség közötti szexuális kapcsolatot tartsátok tisztán…”

2. Isten azt parancsolja nekünk, hogy fussunk el a szexuális kísértések elől.

A legtöbb pár, akik együtt élnek, többet tesznek annál, mint csupán megosztják a lakbért. A „próbaházasság” rendszerint azzal is együtt jár, hogy ugyanabban a hálószobában alszanak, ugyanabban az ágyban, és végső soron egymás testén is „osztoznak”. A szexuális intimitást nehéz „kikerülni”, amikor együtt élünk azzal az emberrel, akihez elképesztően vonzódunk.

Ez volt a másik oka annak, hogy Zack és én úgy döntöttünk, hogy nem élünk együtt házasság előtt. Természetesen nagyon vágytunk arra, hogy „eggyé váljunk”, de erőt kellett vennünk magunkon annak a hatalmasabb vágynak a segítéségével, ami az Isten iránti tisztelet. Tudtuk, hogy a házasság előtti szex Isten tervének ellentmond.

Tudtuk, hogy az együttélés óriási kísértést jelentene számunkra.

Ostobaság lett volna számunkra azt feltételezni, hogy mi (akik iszonyatosan szerelmesek vagyunk egymásba), összeköltözhetünk nyolc hónapra, és teljes mértékben tiszták maradhatunk erkölcsi értelemben. Esélytelen – még egy hétig se sikerült volna! Ahogy Jack Wellman fogalmaz: „Majdnem lehetetlenség, hogy meg ne kísértessenek, vagy a szívükben testi vágyat ne érezzenek azok, akik a nappalijukon, konyhájukon és fürdőszobájukon osztoznak. Előbb vagy utóbb adódnak majd olyan lehetőségek, hogy valaki kompromittáló helyzetbe kerüljön: részleges öltözetben mutatkozzon, vagy a másikkal együtt épp ugyanakkor használja a fürdőszobát.”   

Ahelyett, hogy az „önuralmunkat” tennénk próbára, hallgassunk az Isten Igéjének bölcs tanácsaira.

Isten azt mondja: „Fussatok el a szexuális bűnöknek még a közeléből is!” (1Korintus 6:18a). Azt is mondja: „Isten azt akarja, hogy szentek legyetek és távolodjatok el minden szexuális bűntől.  Azt akarja, hogy mindegyikőtök tanulja meg, hogyan kell a saját teste fölött uralkodnia.” (1Thesszalonika 4:3-4).

Hívő emberekként Isten Igéjében kell bíznunk, és tisztelnünk Őt azzal, hogy óvjuk a tisztaságunkat a kompromittáló helyzetektől.

3. Isten arra hívott bennünket, hogy kerüljük a gonosz látszatát is.

Ezen a ponton lehet, hogy arra gondolsz, „Igen, a barátommal élek együtt, de nem alszunk együtt.” Vagy „Miért rossz dolog az együttélés, ha szexuális értelemben passzívak vagyunk?” Ezek nagyon jó kérdések! A válaszom első része tartalmazza majd az ebben a posztban található első és második pont áttekintését. Végezetül pedig, ha magunkat keresztény nőknek mondjuk, akkor Krisztust tisztelő életet kell felmutatnunk a bennünket „figyelő” világnak.  

Még ha a párnak sikerül is úgy együtt élnie, hogy szexuális értelemben passzívak maradnak, erkölcsileg tisztának tűnik ez a szomszédok előtt?

Amikor Janet és Bob (szomszédok) nézik, hogy Sarah és Bryan (akik együtt élnek) ugyanabba a házba sétálnak be minden este, akkor mit feltételeznek majd? Azt, ami társadalmilag elfogadott, hogy Sarah és Brian együtt alszanak és szexuális értelemben sem passzívak.

Hívőkként nem csak azt a parancsot kaptuk, hogy meneküljünk el a gonosz kísértések elöl, hanem azt is, hogy kerüljük a gonosz látszatát is. „… maradjatok távol mindentől, ami gonosznak látszik!” (1Tesszalonika 5:22) Miért? Azért, mert Krisztust képviseljük a szavainkon, tetteinken és az életünkön keresztül. Arra kaptunk elhívást, hogy Krisztus jellemének aprócska reflektorai legyünk a körülöttünk lévő elveszett világ számára.  

Zacknek és nekem Krisztus bemutatása sokkal fontosabb volt, mint sem az, hogy nyerjünk valamit a lakbéren.

Isten házassággal kapcsolatos terve jobb, mint a kultúránk gyártotta olcsó utánzat.

Habár az együttélés népszerűsége nő a társadalmunkban, valójában bizonyítottan kevesebb előnnyel jár a pár számára hosszú távon. John Hill, az API kutató igazgatója azt mondta: „Kimondottan azok a párok, akik együtt élnek a házasság előtt, hajlamosak arra, hogy depressziósabbak legyenek, jobban függjenek, és nagyobb a valószínűséggel mondhatjuk, hogy a kapcsolatuknak vége szakad, összehasonlítva azokkal a párokkal, akik nem éltek együtt.”

Az együttélés elsőre jónak tűnik, de ritkán lesz belőle vibráló, elkötelezett, virágzó házasság.

Tehát, Zacknak és nekem megérte várni a házasságig azzal, hogy összeköltözzünk? Dióhéjban: teljes mértékben!

Besétálni az új lakásunkba férjként és feleségként felvillanyozó volt. Úgy rendeztük be az új lakásunkat, azzal a szabadsággal és örömmel, hogy tudtuk, véglegesen elköteleződtünk egymás mellett. A házasság előtti fegyelem „tüzelte” a házasság utáni, egymás iránti elkötelezettségünket.

Mindegy milyen haladók vagy elbűvölők a kultúránk elgondolásai, nekünk mindig az igazság hűséges forrására kell tekintenünk!

A házasság előtti együttélés nem Isten terve a kapcsolatokra nézve. Helyezzük a bizalmunkat Isten időtlen Beszédébe! Isten útjai mindig a javunkat szolgálják, valamint végső soron a saját dicsőségét.

Szeretném, ha megosztanátok velem a gondolataitokat lent, a hozzászólásoknál!

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d blogger ezt szereti: