Kapcsolatok

Lea és James: távkapcsolat, szoros kötelékben

távkapcsolat

Lea és James elsőre teljesen átlagos párnak tűnik, amíg ki nem derül, hogy a mindennapjaikat általában több mint ezer kilométerre töltik egymástól. A magyar lány, Lea több mint két éve Angliában ismerte meg a hadlow-i fiút, és azóta élnek boldog, elkötelezett párkapcsolatban. Leával beszélgettem a távkapcsolat nehézségeiről és örömeiről.

Hogyan ismerkedtetek meg James-szel?

Önkéntes diakóniai éven voltam kint egy  kis angol faluban, Hadlowban, és a gyülekezetben segítettem. Főleg gyerekekkel és idősebbekkel foglalkoztam. Szeptember elején volt egy nyílt nap a harangtoronyban, ahol meg lehetett tekinteni, hogyan harangoznak. Ott találkoztam először James-szel. Később én is elkezdtem tanulni harangozni, és hetente kétszer találkoztunk,  vagy  háromszor is (a kórus miatt), így barátok lettünk. Én már az első találkozás után éreztem valamit, de igyekeztem magamban elnyomni, több okból is. Mivel azt az évet Istennek szántam, nem akartam bepasizni. James-szel közben egyre többet beszélgettünk a Facebook-on, és miután december végén hazamentem, januárban meglátogatott a fogadó családomnál. Még körülbelül másfél hónap telt el, mire ki tudtuk mondani, hogy van köztünk valami, de megkértem, hogy tartsuk titokban a szerelmünket, mert nem akartam, hogy ez a kapcsolat közém és a szolgálat közé álljon. A nyilvánosságnak (fogadó családom és James családja) a hazautazásom előtt 4 nappal jelentettük be, bár addigra már valószínűleg a vak is látta, hogy mi van köztünk.

Sok ember bele se kezdene egy kapcsolatba azzal a tudattal, hogy a másik kétezer kilométerre lesz tőle. Titeket ez nem ijesztett meg?

Sokat beszélgettünk arról, hogy nincs értelme kapcsolatot kezdeni, ha nem hosszútávra tervezzük. Amíg kint voltam, James-nek annyira természetes volt, hogy 10 perc sétányira lakom tőle, nem is nagyon fogta fel először, hogy nem leszek mindig ott. Viszont ahogy közeledett a hazautazásom, egyre gyakrabban estünk pánikba. Már az előtte levő egy-két napban egymást felváltva könnyeztünk, sőt a reptéren mindketten rázendítettünk, szegénykém úgy sírt, hogy egy idegen néni még zsebkendővel is megkínálta, miután nekem már át kellett mennem a biztonsági kapukon. Ám attól egy pillanatig sem tartottuk, hogy ne látnánk egymást újra, vagy valami tönkremenne köztünk, hiszen ez az egész kapcsolat nem kettőnkre épült, hanem Istenre, és ha Neki bármi lehetséges, akkor nekünk csak annyi dolgunk maradt, hogy bízzunk Benne.

távkapcsolat

Ezek szerint ez a kapcsolat az elejétől kezdve Istentől “elkért” kapcsolat volt?

Pontosan. Amikor én már szerelmes voltam, de James részéről még csak barátság volt, akkor hónapokig imádkoztam az Úrhoz, hogy vegye el tőlem ezeket az érzéseket, ha nincs vele célja, akkor ne érezzem többé. De nem vette el. James nagyon kedvelt, de őszintén megmondta, hogy még szerelmet nem érez. Sok hét gondolkodás után azt mondtam neki: „Ha Isten szeretete elég az egész világnak, és én is Istentől kapom a szeretetet, akkor az én szerelmem is elég lesz kettőnknek.”  Persze azóta ő is megkapta a „szerelem-csomagot”, és ma már ugyanúgy szeretjük egymást.

Milyen tervekkel vágtatok bele, amikor neked már haza kellett jönnöd?

Mielőtt júliusban hazarepültem, már megvettük neki a repülőjegyeket október közepére. Majdnem száz napig nem láttuk egymást! Azóta is ez volt a leghosszabb idő, amíg várnunk kellett egymásra. Úgy beszéltük meg, hogy két-háromhavonta egyszer az egyikünk, máskor majd a másikunk repül. Október után én mentem szilveszterezni hozzá, majd ő jött húsvétkor, utána pedig lehetőségem volt az egész nyarat a nagynénijénél tölteni Wimbledonban, ami azt jelentette, hogy csak egy órára laktunk egymástól, a hétvégéket mindig együtt töltöttük. Én pedig tudtam dolgozni közben a Hilton Szállóban, mint reggeliztető pincér. Amikor távol vagyunk egymástól, Facebook-on, Messenger-en tartjuk a kapcsolatot. Nagyon az elején még írtunk kézzel is levelet a mindennapi beszélgetéseken kívül, de az már sajnos kikopott a gyakorlatból. Általában minden második napon videócsevegünk, de nincs olyan nap, hogy ne csetelnénk éjszakába nyúlóan.

Hogyan lehet “túlélni” ezt a távolságot? Mi ad erőt, amikor nagyon hiányzik?

Van, hogy közösen olvasunk Bibliát, és megbeszéljük, hogy miért fogunk akkor este imádkozni. Ennek ellenére egy kis sírás szokott lenni részemről, ha már nagyon hiányzik, de tudjuk, hogy nem tart örökké ez a távolság, nemsokára úgy is látjuk majd egymást. Nem telik el nap anélkül, hogy ne mondanánk el, mennyire szeretjük a másikat. Erőt ad az is, hogy tudjuk, együtt akarunk megöregedni.

A féltékenység soha nem okozott gondot?

Én inkább vagyok féltékeny típus, mint ő, holott neki bőven több oka lenne rá, hiszen én egyetemista vagyok, egy koedukált kollégiumban lakom, és nagyon könnyen szerzek új barátokat, akik néha fiúk. Viszont soha nem csalnám meg James-t és minden esetben közlöm azokkal az emberekkel, akik közelítenének felém, hogy egy komoly kapcsolatban vagyok. Előfordult már, hogy egy srác közölte velem, hogy 1000 kilométeren túli kapcsolat nem számít… Elküldtem melegebb éghajlatra! James-nek mindig elmesélem, hogy éppen kivel találkoztam, és mit csináltam. Ő is mindig elmondja nekem, milyen volt a napja. A legegyszerűbben viszont úgy lehet megfogalmazni, hogy bízunk egymásban. Nem is feltételezzük, hogy a másik esetleg kikacsintana.

távkapcsolat

Te végezhetnéd a tanulmányaidat akár Angliában is, végül is miért nem választottátok ezt a lehetőséget?

Ez érdekes, de egy pillanatig sem gondoltam, hogy ez lenne a járható út. Már mielőtt befejeztem volna az önkéntes évemet, jelentkeztem Sopronba, és mivel felvettek, tudtam, itt a helyem, még akkor is, ha emiatt távolság lesz köztünk. Tudtam, hogy ez a távolság csak megerősíteni tudja ezt a kapcsolatot, semmiképpen sem gyengítheti az egymás iránt érzett szerelmünket. Egy vagy fél évre lehet, hogy majd James ide fog költözni, még a házasság előtt, hogy meg tudjuk szervezni a magyar esküvőt, de hosszabb távra sajnos nekem kell majd költözni. Az egyik nővérem már kint él, tehát annyira nem félek tőle, inkább sajnálni fogom a szüleimet.

Nem okoz gondot, hogy egyikőtöknek az anyanyelvétől eltérő nyelven kell a másikkal beszélnie?

Angolul beszélünk, mert ő nem tud magyarul, csak néhány szót, amit igyekszik minél többször használni. Nekem az első fél év volt nehéz, amíg belerázódtam egy másik nyelvbe, azóta már észre sem veszem, hogy melyik nyelven szólalok meg.

Mit tartasz a kapcsolatotok erősségének? És mit a gyengéjének?

Ez egy nehéz kérdés, hiszen egyértelmű, hogy Isten nélkül már rég nem lennénk együtt, de emellett talán azt tartom erősségnek, hogy James nagyon türelmes velem. A gyengénk pedig, hogy a reptereken való búcsúzkodás mindig nagyon megvisel minket.

Mit tanácsolnál annak, aki most szeretett bele egy külföldi fiúba, és tépelődik, hogy mi legyen?

Kérdezze meg az Urat, hogy mi az Ő akarata, mert Nélküle szerintem nem lehet egy ilyen távkapcsolatot túlélni.

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadnod. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás