Kapcsolatok

Honnan tudod, hogy ő az igazi?

Hosszú ideig komoly párkapcsolatban éltem. A barátom készen állt volna az eljegyzésre, de én nem voltam benne biztos, hogy ezt akarom. Előbb meg kellett bizonyosodnom róla, hogy jó döntést hozok.

Elég régóta voltam már ebben a kapcsolatban, jól ismertem őt.

Ismertem az egyéniségét, az erősségeit, gyengeségeit, tudtam, mit szeret és mit nem, mik a meggyőződései. Csak egyetlen dologról kellett megbizonyosodnom, mégpedig arról, hogy vele akarom-e tölteni életem hátralévő részét.

Ahogy próbáltam erre választ találni, rengeteg kérdés ötlött fel bennem.

Tényleg össze kéne házasodnunk? Együtt jobbak vagyunk? Jó csapatot alkotunk? Előre visszük egymást? Mit gondol a családom? Közelebb hozzuk egymást Krisztushoz?

Végül sok időt töltöttem imával és elmélkedéssel, hogy bölcsebben lássak.

Az imák és töprengések során ráébredtem, hogy nem ő az, akihez férjhez akarok menni. Nem vele akarom eltölteni életem hátralévő részét. Így hát jobbnak láttam, ha elválnak útjaink.

Ennek ellenére nagyon nehéz volt véget vetni a kapcsolatunknak. Búcsút kellett mondanom annak a férfinak,akivel nap mint nap együtt voltunk. Félre kellett tennem egy kapcsolatot, amibe sokat fektettem. Tovább kellett lépnem azzal a kockázattal, hogy egyedül fogok maradni. Nehéz volt az újrakezdésre gondolnom, és fájt elveszíteni a társamat.

De a fájdalmas és szomorú szakítás ellenére is mélyen meg voltam győződve róla, hogy jól döntöttem.

Ezért aztán meg szeretném osztani a kedves Olvasóval azokat a kérdéseket és gondolatokat, amelyek végül segítettek az elhatározásomban (ez nem egy kimerítő lista, csak egyszerű kérdések, amelyek átsegítettek ezen az időszakon).

Imádkozom érte, hogy ezek segítsenek Neked is választ kapni arra a kérdésedre, hogy ki az igazi férfi a számodra.

1. Támogatjuk-e egymást lelkileg?

Amikor jobban megvizsgáltam ezt a kérdést a kapcsolatomra vonatkozóan, rájöttem, hogy egyáltalán nem támogatjuk egymást ebből a szempontból. Sajnos a kapcsolatunk előrehaladtával a párom spirituális vezető szerepe határozottan elhalványult.

Csak beszélt róla, hogy Krisztust akarja fókuszba helyezni, de valójában nem tette őt életszerves részévé. Ez számomra vészjelzésnek tűnt, mivel olyan emberhez akartam feleségül menni, aki őszintén közelebb akar hozni Krisztushoz. És benne nem volt meg ez a késztetés.

 2. Krisztuson alapszik a kapcsolatunk?

A kapcsolatunk elején Krisztus állt a középpontban, de az idő előrehaladtával mi kerültünk a helyére. Minden rólunk szólt, az érzéseinkről, érdekeinkről és egymás iránti szeretetünkről. Kizárólag rólunk.

Hamarosan ráébredtem, hogy nem Krisztuson alapul a viszonyunk, hanem rajtunk, a mi elvakultságunkon. És én nem erre vágytam. Olyan férfival akartam lenni, aki Krisztust helyezi előtérbe, nem pedig az egymás iránti szerelmünket és szenvedélyünket. Ez egy újabb vészjelzés volt számomra, ami hozzásegített a döntéshez.

 3.  A családom támogatja a kapcsolatunkat?

Eleinte nagyon támogató volt a családom, de a későbbiek során egyre inkább szóvá tették a barátom ellentmondásosságait. Nem voltak biztosak benne, hogy ő a megfelelő társ számomra.

A kapcsolatunk vége felé az egész családom egyetértett ,beleértve a szüleimet és testvéreimet is. Sok ima és körültekintő összegzés után külön-külön, egymástól függetlenül megosztották velem aggodalmaikat, és azt tanácsolták, hogy vessek véget a kapcsolatunknak. Ez ismét egy egyértelmű vészjelzés volt. Komolyan vettem a bölcs tanácsaikat, és rájöttem, hogy nagyon is igazuk van.

 4. Tiszteli a tisztaságomat?

Amikor a barátom és én elkezdtünk járni egymással, nagyon becsületes és tisztelettudó volt. Szavai és tettei alapján úgy tűnt, a helyes úton jár. Később azonban alábbhagyott az óvatossága, s ennek folytán jobban beleláttam a jellemébe és a szívébe.

A tisztaságom iránti tisztelete kezdett elhalványulni, és rájöttem, hogy szavai puszta szavak voltak, amelyek mögött nem állt határozott meggyőződés; csupán az én megnyugtatásom érdekében használta őket. Ez nagyon aggasztó volt számomra, és szintén hozzásegített a végső döntéshez.

5. Összhangban van az életről alkotott felfogásunk, az élet iránti szenvedélyünk?

A kapcsolatunk vége felé eszméltem rá, hogy különbözik az életről alkotott elképzelésünk, az élet iránti szenvedélyünk. Bár mindketten keresztények voltunk, mindketten jártunk templomba és hasonló lelki életet éltünk, ő inkább a vasárnapi keresztények sorába tartozott, hétköznapi életét nem járta át igazán a vallás.

Én azonban olyan férfit akartam, aki – vele ellentétben – szünet nélkül megszállottan keresi Isten országát. Ez egy újabb vészjelzés volt számomra.

A kérdések megválaszolása segített a kapcsolat befejezésében.

Nagyon hálás vagyok Istennek azért a kegyelemért, amiért őszinte tudtam lenni magammal a barátommal kapcsolatban, és bár nem volt könnyű szakítani vele, örülök, hogy megtettem.

Ha jelenleg kapcsolatban élsz, remélem időt szakítasz rá, hogy megválaszold ezeket a kérdéseket magadnak, és komolyan átgondold a kapcsolatodat. Deríts fényt rá, hogy valóban ennek a férfinak akarod-e ajándékozni az életedet. Ez egy súlyos döntés, amit komolyan kell venned.

Milyen értékekkel rendelkező férjet szeretnél?

Milyen emberrel akarod leélni az életed?

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d blogger ezt szereti: