Kapcsolatok

Feltétel nélkül?

Régebben sokszor éreztem azt, hogy túl béna, csúnya, idegesítő vagyok a barátaim számára, sőt számtalan alkalommal megfordult a fejemben, hogy nekem biztos sokkal nagyobb szükségem van rájuk, mint nekik rám. Ennek azonban semmi alapja nem volt. Vagyis…ha volt is, az még az általános iskolai időszakomból volt, ahol tényleg nem volt valami sok barátom (konkrétan közelített a nulla felé) és állandóan csúfoltak a kinézetem miatt.

Azóta eltelt pár év és a környezetem is megváltozott, értékesebbnél értékesebb embereket ismertem meg, akik később a barátaim lettek, de attól, ami gyerekkoromban történt, nemigen tudtam elszakadni; állandóan bizonyítani akartam nekik, mert azt hittem, csak akkor vagyok jó barát, ha teljesítem a barátságunk „feltételeit”. Milyen feltételeket? Hogy mindig szép, vékony, intelligens, okos, kedves leszek, keveset fogok panaszkodni, soha nem fogok hibázni…

A legjobb akartam lenni, mert nem akartam, hogy eldobjanak maguktól, s egy idő után ez a magam alkotta félelem annyira hatalmába kerített, hogy szabályosan elkezdtem szorongani a magam elé képzelt végtől: mi van, ha egyszer rájönnek, hogy nem vagyok elég jó és egyszer csak elhagynak?

Elvégre, én ugyanaz a béna kislány vagyok, aki voltam 8-9 évesen.

Volt egy elég nehéz időszakom, mikor ezzel a kérdéssel feküdtem le és keltem fel, egyszerűen beszippantott. Sokat vívódtam belül, hogy ezzel mit is kéne csinálnom, mert valahol tudtam, hogy ez egy szorongás, aminek vélhetően semmi alapja sincs, mégse tudtam elengedni. Akkor vetette fel nekem valaki egy hosszú beszélgetés után, hogy mi lenne, ha megkérdezném a barátaimat, mit szeretnek bennem. Először kicsit fura volt az ötlet, ez értelmét sem nagyon láttam, de hát megígértem, hogy utána járok a kérdésnek, így hát elkezdtem megtudakolni baráttól, barátnőtől, testvértől… És képzeljétek, mindenki időt szentelt rám, átgondolta és válaszolt! Egyik sem említett kliséket vagy külső tulajdonságokat, sőt. Sok válaszon meg is lepődtem, volt, amit meg is könnyeztem. Mély és átgondolt válaszokat kaptam. Mindből látszott, hogy igenis szeretnek, fontos vagyok nekik.

Szóval rájöttem, hogy gürizhetek én akármennyit, bizonyíthatom azt, hogy én mennyire tökéletes és szerethető vagyok, őket nem a külsőségek, a pillanatnyi állapotok, hanem a bennem legbelül élő Csenge érdekli. Nem a 8, 9, vagy a 18 éves, a tökéletes, mindig izgalmas, hanem az, aki meghallgatja, támogatja, inspirálja őket, aki őszinte, lehet erős vagy gyenge, aki éppen a legrosszabb korszakát éli, aki sokat mosolyog, de panaszkodhat sokat is, lehet hetekig a halálán, vagy visíthat idegesítően a boldogságtól órákig. Mert ez vagyok én.

És ők így szeretnek feltétel nélkül. Azért, aki vagyok.

 

Csenge gyógyulásáról szóló Hogyan lettem igazi nő c. írását a BellaGirl Magazinban ide kattintva olvashatod.

Csenge további BellaGirl írásai

Gersei Csenge Instagram

 

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d blogger ezt szereti: