Kapcsolatok

A hármak ereje

Ma még a természet is izgatottnak tűnt Hannah számára.  A madarak csicseregtek, és a virágok is rámosolyogtak, ahogy a suli felé ballagott. Új cipője nyikorogott az úton.  Az új tanév elkezdődött. A suliudvaron áthaladva hangos örömujjongásban tört ki, ahogy meglátta Miát és Sophie-t. Táskáját ledobta a földre, hogy megölelhessék egymást. A tavalyi évhez képest annyira más volt most minden…

Hannah a múlt évben ahányszor csak tudta, meggyőzte az anyját, hogy túl beteg ahhoz, hogy suliba menjen. Még csak nem is hazudott – legalábbis nem teljesen.

Ugyanis az iskolának már csak a gondolatára is görcsbe rándult a gyomra. Olyan gyötrelmes volt például helyet találnia, ahova leülhet ebédelni, mert egy baráti társaságba se tartozott. És olyan ciki volt, hogy tesiórán senki se akart a párja lenni. A legrosszabb az angol szóbeli vizsga napja volt. Hallotta a többiek kuncogását a felelete alatt. Tudta, hogy rajta nevetnek.

Hannah végül megtalálta a tökéletes helyet, ahol nem zavarta senki sem.  A játszótér szélén talált egy asztalt, ott ette meg mindennap a szendvicsét. Miután befejezte az evést, általában valamelyik búvóhelyére  ment: a könyvtárba, a focipálya mögötti fákhoz vagy a teniszpályákhoz. Ott várta meg a csengetést.
Egészen addig a napig, amíg Mia és Sophie le nem huppantak az asztalához.
Hannah-t nem zavarta a dolog, még ha Mia tojásos szendvicse kicsit facsarta is az orrát. Mia az asztal kopott festékét kapargatva azon tűnődött, hogy az ebédszünet fennmaradó részében elővegyen-e egy könyvet, vagy inkább rajzolgasson.
“Neked mi a véleményed, Hannah?”
Hannah visszatért az álmodozásból, és megdöbbenve Miára nézett.
Ö…ö… bocsánat, tessék?”

hármakereje2

“Szerinted jelentkezzen Sophie a suli művészeti versenyére? Tudod, a nagy szobor a rajzterem sarkában…”
Hannah nagyon meglepődött. Kíváncsiak a véleményére? Hebegett-habogott valamit válasz gyanánt, aztán a szó hamarosan a kedvenc előadóikra, hírességekre és filmekre terelődött. Mia és Sophie végig bevonta Hannah-t a beszélgetésbe.
A következő nap már gyorsabb léptekkel haladt az asztala felé. Mia és Sopie már ott ültek. Mosolyogva látta, hogy integetnek felé.
A lány már kevésbé érezte magát furcsán, és napról napra egyre felszabadultabban vett részt a beszélgetésekben. Hamarosan azon kapta magát, hogy Mia és Sophie között ül az osztályteremben. A tanáruk csak a ‘három gráciának’ hívta őket.
Nem sok időbe telt Hannah-nak, hogy rájöjjön, tulajdonképpen mi is hiányzott neki eddig. Együtt könnyebb volt a matekházi megoldása, a tuti ruha kiválasztása, és az őrült szelfijein is több mosolygós arc szerepelt már.( Nem csoda, hogy Harry Potter is Hermione és Ron segítségével szállt szembe Voldemorttal!)

Hárman együtt sokkal erősebbek, mint egyedül.  Ha valaki épp hiányzik, a másik kettő akkor is ott van egymásnak.
Most, készen állva az új tanévre, Hannah Miával és Sophie-val karöltve igyekezett az osztály felé. Ez az év is új kihívásokat tartogatott számukra, keményebb tanulást, több házit, és nagyobb felelősséget.  De Hannah immár magabiztosan vágott neki. Tudta, barátai segítségével mindenre képes lesz.

“A hármas fonál nem szakad el egyhamar.”

(Péld. 4,12)

Írta: Caitlyn Taylor

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d blogger ezt szereti:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadnod. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás