Misszió & Közösség

REFISZ TÉli tali: Mi van az álarc alatt?

Egyszer egy lelkész azt mondta, hogy áldást csak arra várjunk, amire kérünk. Ám ha megkapjuk, akkor vegyük azt észre és legyünk érte hálásak, hisz megtapasztalhatjuk a saját bőrünkön Isten gondviselését. Így történt a REFISZ  február végi Téli Találkozójával is.

Az őszi regionális napoknak köszönhetően sokakhoz eljutott a REFISZ jó híre és ennek köszönhetően rekordszámú résztvevővel kezdtük a hétvégét pénteken. Több mint kétszáz fiatal gyűlt össze, hogy együtt hallgassa Isten üzenetét, találkozhasson régi barátokkal, új fiatalokkal ismerkedjen meg, és meghallja a csendben – távol a hétköznap zajaitól – Isten szelíd hangját.

Mezőkövesden se volt rest a tél, így már pénteken több ruhakupacot magunkra öltve érkeztünk meg a helyszínre. Már aznap este elkezdtünk ráhangolódni a farsangi időszak tipikus témájára, az álarcokra.

Miért van szükségünk arra, hogy valami mást láttassunk magunkból? Bizalom – avagy annak hiánya – eredményezi azt, hogy elbújunk és takargatunk dolgokat.

Úgy, mint Ádám, ki „ruhát” húzva bújt el Isten elől, szégyellve azt, amit tett, ami lett. Mennyire nehéz szembesülni azzal, hogy én milyen vagyok, ki vagyok – ami Isten színe előtt elkerülhetetlen. Ezért is vesszük fel az álarcokat, hogy ne azt láttassuk, hogy mennyire esendőek vagyunk, hanem azt, amit elvárnak tőlünk: álarcra álarcot húzva. Minden álarcnak súlya van és minél több van rajtunk, annál jobban deformálnak minket – vagy minél több álarc van az arcunkon, annál kevesebb marad mögöttük. Anda Tibor noszvaji lelkész és felesége, Anda Judit vezettek minket a témán keresztül, elmélyülve a kérdésben, hogy mi az álarc, és mi van mögötte. Isten üzenete viszont nem áll meg itt, ennél tovább megy.

Különleges pillanat, mikor átéled, hogy Jézus lehajol hozzád, szelíden és óvatosan leveszi az álarcaid, mögé néz, és nem azt látja a szemedben, ami vagy – hanem azt, akivé a kegyelem tehet.

Ha levesszük az álarcainkat, és Jézust befogadjuk, belülről alakítja arcunkat Jézusi formára. A deformáltságot, melyet álarcaink tucatja okozott – helyreállítja.

Nemcsak felveszünk álarcokat, hanem fel is teszünk másokra álarcokat. Talán fiatalként a legnagyobb súly a vállunkon a sok-sok helyről érkező elváráshalmaz: ilyennek kell lenned! Szülők, suli, barátok és gyülekezet együtt skandálja ezeket a szavakat. Ilyenkor nehéz kiállni és kilépni azokból az álarcokból, melyeket ránk akarnak rakni: légy mintadiák, mintagyerek és mintakeresztyén. Hasonló módon nagy küzdelem folyik a sztereotípiákkal a keresztyénséget illetően a suliban is. Sok-sok rossz illat terjed egyházunk körül is, és biztos vagyok benne, hogy a sok új fiatalnak, akik vették a bátorságot, és eljöttek Mezőkövesdre, a REFISZ jó illata volt Krisztusnak és ők is jó illattá tudnak válni közösségeik számára.

A témában formálódtunk a pénteki áhítaton, a szombati két előadáson, Beke Peti és Barbara bizonyságtételén, csoportbeszélgetéseken és a vasárnapi úrvacsorás istentisztelten is. Pogrányi Karesz a hétvégére tette a pontot: Mi az igazság? Ugyanis, ha Isten igazságában élünk, akkor egész életünket át fogja járni – ami szálka a világ kezében és igyekszik ezt kihúzni onnan. Megállni abban a helyzetben, ami körülvesz, azzal az arccal, mely kezd Jézus arcára hasonlítani.

„Mi az igazság?” Ki vagy te valójában? Az, akinek mondanak: szélhámos álmessiás, vagy a zsidók királya? Így szemtől szemben mondd meg, ki vagy igazából, és kinek tartod magadat? Pilátus egyszeri és megismételhetetlen találkozása Jézussal rólunk is szól.

Írta: Uri-Kovács Dániel

Forrás: pillanat.refisz.hu/mi-van-az-alarc-alatt/

 

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d blogger ezt szereti: