Misszió & Közösség

Az elválaszthatatlan páros: Angelika & Kristály

Április 27-én a VAKVEZETŐ KUTYÁK VILÁGNAPJA alkalmából szeretnénk megosztani veletek ezt a csodálatos történetet. Egy nem mindennapi fiatal lány, és egy nem mindennapi labrador egymásra találásáról olvashattok.

Életünk során vannak dátumok, időpontok, amelyeket sose feledünk. Vannak, akik a születésnapjukat, névnapjukat, az ünnepeket tartják észben, és vannak, akik az Isten által adott élmények, lehetőségek időpontjait jegyzik meg. Velem is ez történt, egy igazi Isteni ajándék birtokosa lettem 2013. március 22-én.

A nevem Császár Angelika, 20 éves látássérült diák vagyok. Négy éve vesztettem el majdnem teljesen a látásom, betegségek következtében. Jelenleg Budapesten élek, albérletben, három szintén sérült lakótársammal. Végzős vagyok egy közgazdasági szakközépiskolában, mellette 6 órában egy telefonközpontban dolgozom, és önkénteskedem különböző szervezeteknél.

2013. március 22. óta teljesen megváltozott az életem, és akkor még nem is sejtettem, mennyire. Akkoriban már közel 5 éve látássérült voltam, de még nem vak. A folyamatos látásromlás közben elkezdtem megtanulni fehér bottal közlekedni, takarítani, főzni stb. Egyre több látássérültet kezdtem megismerni, voltak köztük bottal közlekedők és kutyával közlekedők. Látóként évekig önkénteskedtem egy kutyamenhelyen, de mégsem gondolkodtam akkor azon, hogy esetleg egy vakvezető kutya mit is jelentene. Talán azért, mert még láttam, talán azért, mert a szüleim nem támogatták sosem a kutya tartását.

Azonban lett egy barátom, aki vakvezető kutyával közlekedett, és innentől kezdve minden világossá vált számomra. Nagyon sok mindent megtudtam a tartásáról, a közlekedéséről, egy- szóval sok fontos dologról, s mikor megvolt a feltétele, hogy megteremtsem a kellemes helyet a kutyámnak, beadtam az igényt. Már izgatottá tett maga a folyamat is: a honlapról letölteni és kinyomtatni az igényléshez szükséges dokumentumokat. Már az is  magával ragadott, hogy le volt írva sok minden a kutyákról, a képzésükről, a kutyaiskoláról.  Amit csak lehetett, mindent elolvastam, megnéztem a képeket, amennyire tudtam. Az előkészületek minden perce mosollyal teli volt, minden kérdést átgondoltam, mindent elképzeltem. Képzelegtem a leendő kutyusom színéről, a helyéről, a pórázáról, a személyiségéről….

Végül a  kitöltött lapokat elvittem a megfelelő helyre, és innentől kezdve már csak türelmesen kellett várakoznom.. Erre lelkiekben fel voltam készülve, mert sokaktól hallottam, hogy ez egy hosszú folyamat.

Márciusban adtam be az igényem, és egy májusi napon megszólalt a telefonom. Éppen egy betegség miatt tartottam vidékre, haza a kollégiumból, amikor a vasútállomáson elértek. Persze a kutyaiskolából voltak, és mondták, van egy kutyus, aki alkalmas lehet számomra, ezért be kéne fáradnom, megnézni őt. Egy júniusi időpontban állapodtunk meg. Miután leraktuk a telefont, úgy éreztem, már nem is vagyok beteg, és enyém a világ!
Lassan, de eljött a nap, és mindenem bizsergett. Hosszú út volt, míg kiértem a kutyaiskolához, de ezt is gond nélkül megoldottam.

Csodálatos érzés volt  tudatában lenni annak, ami ott rám várt! Nagyon kedvesen fogadtak a kiképzők és az iskolavezető is, még feltettek kérdéseket, aztán további papírokat kellett kitölteni, végül megjött a kiszemelt kutyám. A neve Léna, egy  kistermetű fekete labrador kutyus. Nagyon nyugodtnak és kedvesnek ígérkezett,  nem okozott csalódást.

Azzal kezdtük, hogy elmentünk egy rövidebb körre, megnézni, hogyan is dolgozunk együtt. Élveztem minden percét, és nem győztem magamban hálát adni ezért a lehetőségért. Léna ügyes volt, de számomra nagyon lassúnak bizonyult a tempója. Az út végén ezt meg is beszéltük a kiképzővel, és közös megegyezéssel arra jutottunk, mégsem ő az én kutyám. A kiképző nagyon dicsért engem, sokat mondta, hogy nagyon látszik a kutyás múltam, és remek gazdi leszek, de nem Lénáé. Természetesen kicsit csalódtam, de nem hagytak elkeseredni.

kristály2

Hamarosan megtudtam, hogy van még két kutyus kiképzésen, akik szintén esélyesek lehetnek. A nevüket is megtudtam már akkor: Kristály és Kamilla. Két szuka, sárga labrador kutyus.

Ahogy meghallottam Kristály nevét, éreztem valamit, de azt szavakba önteni nem lehet, hogy mit…   A neve  még hetekig a fejemben visszhangzott!

Ezután újabb várakozás következett, majd  októberben jött a várva várt  telefonhívás.
Ismét elmentem a kutyaiskolába, ahol ugyanaz a kiképző fogadott, aki Lénánál is. Örültem neki, mivel egy nagyon szimpatikus fiatal hölgy volt. Kérte, hogy üljek le, és várjak kicsit, míg behozza a házba a kutyákat.  Ez meg is történt. Nyílt az ajtó, és  én csak egy halvány fehér foltot láttam elsuhanni előttem. Benézett mindenhova, mindenki örült neki, és pörgött nagyon.

kristály3

A másik erősebb, fehéresebb folt odajött hozzám, és hamarosan megtudtam,  hogy ő Kamilla. Megsimogattam, beszéltem hozzá, de egyszer csak befarolt a másik folt is a körünkbe. Kiderült, hogy ő  Kristály.  Azonnal lefeküdt, lihegve, hogy simogassam a pocakját, aminek nem tudtam ellenállni. Aztán a kiképzők összeszedték a két kutyát, és kocsiba ültünk, hogy egy helyen kipróbálhassam őket. Kristályt kaptam meg először, aminek nagyon örültem, de próbáltam nem elfogultnak lenni vele kapcsolatban. Amint rákerült a vakvezető kutyahám, megkomolyodott, és én rá se ismertem a kis farolós fehéres foltra…
Elindultunk, de Kristály nem akart nekem megmozdulni, állandóan a hátunk mögött lévő kiképzőjét bámulta. Mentünk két lépést előre, majd megállt. Már a feladás határán voltunk, amikor egyszer csak mintha valamit átkapcsoltak volna a kutya fejében,  elkezdett gyönyörűen vezetni. Olyan határozottan, tudatosan csinált mindent, hogy abba hiba egy szál sem volt. Nagyon tetszett ez a határozottsága. Megtettük az utat, és utána Kamilla volt a soros. Kamilla elsőre elindult velem, de  bizonytalanabbul. Persze ő is nagyon ügyesen csinálta a feladatokat, de mindig visszanézett rám, hogy: jól csinálom? ügyes vagyok?
Azt hittem, megeszem,  annyira aranyosan csinálta a dolgát, viszont tudtam, hozzám egy határozottabb kutyus passzolna. Miután mind a két kutyust megnéztem, összedugtuk a fejünket, és elmondtuk a véleményünket. Az eredmény az lett, hogy Kristály személyisége jobban passzol hozzám, mint Kamilláé. Még átbeszéltünk velük kapcsolatosan pár dolgot, például, hogy ők tesók, és aranyosak, eltanulnak egymástól dolgokat stb. Végül beszálltunk a kocsiba, és Kristály kiképzőjével megbeszéltük, hogy hetente egyszer meg kell látogatnom a kutyust, hogy jobban megszokjuk egymást. Persze semmi ellenvetésem nem volt, csupa boldogság volt a szívemben. Decemberig minden héten egy nap kimentem két óra hosszára, és játszottunk, fésültem, meg dolgoztunk is egy keveset.
Minden percét imádtam, imádtam végignézni, ahogy a kutya elfogad, ahogy megért, ahogy rutinos vakvezető kutyává válik.
2013. december 1-től pedig elválaszthatatlan páros vagyunk! Kristály a mindenem, ahogy én is az vagyok neki. Lesi minden mozdulatomat, kérésemet, reakcióimat.

A csodát sosem lehet megfogalmazni, így ezt az egészet sem!

Az igazi csodákat a lelkünkkel láthatjuk meg, és Isten az, aki ezeket megmutatja.

Hálás vagyok,  hogy ilyen remek kutya lett Kristályból, és  hála a nevelőgazdijainak és a kiképzőjének!

Azt is köszönöm, hogy méltó lehetek egy ilyen kincsre, egy életre szóló ajándékra!

Írta: Császár Angelika

A BELLA GIRL CSAPATA IS HÁLÁSAN KÖSZÖNI ANGELIKÁNAK ÉS A KRISTÁLYNAK A CSAJOS ESTÉN EGYÜTT TÖLTÖTT KÖZÖS ÉLMÉNYEKET!

kristálybellagirls
Hamarosan megosztjuk veled, hogyan telnek Angelika és Kristály mindennapjai, és a történetben említett Kamillának az egykori nevelőgazdiját is bemutatjuk.

kristály mini

Megérintett Angelika és Kristály története?

Azon gondolkozol, hogy szívesen lennél egy leendő vakvezető kutyus gazdája, a kutyus nyolc hetes korától egy éves koráig?

Ha igen a válaszod, akkor a Vakvezetőkutyaiskola-kiképző Kölyöknevelési programjáról
az alábbi oldalon tájékozódhatsz:
http://www.mvgyosz.hu/kutyaiskola

Főszerkesztői megjegyzés:
Ui: Kedves Enikő és Mónika! Külön köszönet nektek, hogy 2012-ben Kristály nevelőgazdijai lehettünk, és mindig a segítségünkre voltatok. Egy életre szóló élménnyel ajándékoztatok meg bennünket!

 

 

Mi a Te véleményed? Szólj hozzá! - Nagyon kíváncsiak vagyunk Rád is!

%d blogger ezt szereti:

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadnod. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás